A piacra bízná az árakat az OPEC

Saját belső megosztottsága lehet a fő téma a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) mai miniszteri értekezletén: a piacbefolyásolás, vagyis a kitermelési kvóták módosítása most kevésbé sürgető, hiszen a bécsi találkozóra viszonylag kedvező feltételek közepette kerül sor. Ez nem azt jelenti, hogy az olajárak visszatértek arra a hordónként 100 dollár fölötti szintre, ahonnan majdnem két éve zuhanni kezdtek, de legalább kellő távolságban vannak már az idén év eleji 28 dollár alatti mélységtől is.

A január óta elért, több mint 30 százalékos olajár-emelkedéshez azonban az OPEC-nek szervezetként kevesebb köze van, mint egyes tagországainak, élükön Szaúd-Arábiával, illetve egyes nagy OPEC-en kívüli olajtermelőknek, élükön Oroszországgal. E két ország tett kísérletet februárban arra, hogy a kitermelés másokra is kiterjedő befagyasztása révén tornásszák feljebb az árakat. A kísérlet kudarcba fulladt, de már a lehetőség emlegetése is elég volt az áremelkedés beindulásához, amit olyan külső körülmények is támogattak, mint a kínai gazdaság stabilizálódása, illetve a kényszerű termeléskiesések Afrikában és Kanadában.

Az OPEC árszabályozó szerepe jó ideje meggyengült, már csak azért is, mert tagországai ma már csak nagyjából a világ olajkészletének 40 százaléka fölött rendelkeznek (a hetvenes években még 50 százaléknál magasabb volt ez az arány). A szervezet nem működik igazi kartellként, hiszen országai rendre nem tartják be a közösen elfogadott kvótákat, így egymással se versenyeznek. Már az sem igaz, hogy exportőr országok csoportjáról volna szó: hét év szünet után most visszatér az OPEC-be az az Indonézia, amelynek napi 800 ezer hordó körüli kitermelése a szükségletei nagyjából felét fedezi.

A féléves bécsi értekezletek sokak szerint leginkább csak arra jók, hogy civilizáltan tárgyalhassanak olyan, vallásilag és politikailag szemben álló országok, mint Szaúd-Arábia és Irán. Ami az árakat illeti, az új, egy kartelltől kissé furcsa útmutatást az Egyesült Arab Emirátusok minisztere, Szuhail bin Mazruei fogalmazta meg tegnap Bécsben újságírók előtt: mint mondta, a piac maga alakít ki egy olyan árat, ami jó a fogyasztóknak és a termelőknek is. Ez azokat az elemzői véleményeket támasztja alá, amelyek szerint az olajországokat már nem aszerint kellene csoportosítani, hogy OPEC-tagok-e vagy sem, hanem aszerint, hogy drágán tudnak-e kitermelni vagy olcsón.

Az olcsón termelő Szaúd-Arábia mindent alá tudott rendelni piaci részesedése megőrzésének, amikor szembesült azzal, hogy mennyire veszélyeztetik a palaolaj-forradalmárok, főleg az USA, és ugyan apadnak a devizatartalékai, de azért másoknál jobban bírja az alacsony árakat. Vannak azonban olyan OPEC-országok is, amelyeknek nagyon hiányzik minden dollár: ilyen Algéria, Irak, Líbia, Nigéria, Venezuela, vagy ahogy a korábban a CIA olajszakértőjeként dolgozó Helima Croft elnevezte őket, a törékeny ötök. Venezuelában katasztrófához vezetett az olajbevételekre alapozott társadalompolitika, mások olajiparát katonai, illetve terrortámadások veszélyeztetik, az azonban közös az ötökben, hogy a jelenlegi árszint rossz nekik: nem elég magas ahhoz, hogy konszolidálják a gazdaságot – már ahol még nem esett szét az állam –, de ahhoz nem elég alacsony, hogy az árfelhajtás érdekében együttműködésre vehessék rá az OPEC nagyjait.