Székely szoknya a táskában
A 33 éves csíkszeredai iparművész-cégtulajdonos, Esztány István a maga külön útját járja. A népi ornamentikából, motívumkincsekből táplálkozik, kiindulópontja a székely rakott szoknya.
– Ahogy tánc közben bővül a szoknya, úgy bővül nálam a táska. Ahogy pakolnak bele, úgy növekszik a belső mérete. E szerkezeti elem mellett persze egyfajta mívesség is egyedi karaktert kölcsönöz a táskáimnak – meséli.
Első megrendelője egyik MOME-s tanára volt, akit Esztány István egyetemi diplomamunkájából egy táskamodell ragadott meg. Az első vásárra 2009 őszén, a budapesti Iparművészeti Múzeumba, 15 táskát vitt magával, meg is vették valamennyit, ami hatalmas lendületet kölcsönzött a folytatáshoz. Az azóta készülő modellek is a diplomakollekció lapos darabjaihoz állnak közel, újabban azonban kerek aljú táskákat is készít, az ötletet az a praktikus igény szülte, hogy a táska ne boruljon fel, ha leteszik valahová. „Tesztfogyasztói” nincsenek, de azért odafigyel a vásárlói észrevételekre. Azt mondja, egyszer már szétbontott egy márkás táskát is, miután valaki bevitte, hogy adjanak neki egy kis tartást. – Elborzadtam az 500 eurós táska bélésének elnagyoltságától – mondja. Neki nincs szüksége hasonló trükkökre, állítja, az egyetemen alaposan megtanították a szakmát, és azóta is nyitott szemmel jár a világban.
Ma hatodmagával gyártja az Esztány-táskákat. A közelmúltig öten dolgoztak, ami átlag napi 2,9 darabos termelést jelentett, ilyen körülmények között 2016-ban körülbelül 600 táska jött ki a műhelyből. Az egyfős állományfejlesztéstől napi féltáskányi teljesítménynövelést remél, a bővítés azonban mindenképpen elengedhetetlen volt, mivel már csak két-három havi szállításra tudtak rendelést vállalni. A jelenlegi kínálatban nyolc-tíz alapmodell fut – köztük most már különböző méretű utazótáskák is –, ezeket lehet tovább variálni színek, kiegészítők révén.
Kezdetben havi rendszerességgel utazott a budapesti WAMP-vásárokra, ahol az idők során kialakult egyfajta vevőköre. Ott került kapcsolatba a későbbi viszonteladókkal is, elsőként egy olaszországival, amelynek egyik tulajdonosa magyar volt. – A márkaépítésben jelentős szerepe volt az Illésy Lenke egyetemi kollégámmal – ő az ille/olla ruhamárka megteremtője – való találkozásnak is, közösen nyitottuk az első budapesti márkaboltunkat – érzékelteti a piacépítés szakaszait. Jelenleg Magyarországra, Olaszországba, Csehországba és Svájcba szállít, vásárokra pedig már régen nem jár.
A 2010-ben indított vállalkozás első pozitív szaldójú éve a 2016-os esztendő volt, nőtt a forgótőkéjük is, így egyszerre nagyobb mennyiségű, 60-70 négyzetméternyi bőrt is tud vásárolni. – Ma már szinte anekdotaszámba megy, de első alkalommal egyetlen táblát, két és fél négyzetméternyi bőrt hoztam magammal Budapestről vonaton, egy erre a célra varrt zsákban – villant fel egy epizódot a hőskorból.
A túlnövés „veszélyét” egyre reálisabbnak érzi, nem is annyira a termelés, inkább az adminisztráció szempontjából. – Ezt a munkát még én csinálom, de előbb-utóbb szakembert kell alkalmaznom. Ma ugyanis messze nem a tervezés viszi el az energiámat, hanem a rendelésfelvétel, levelezés, anyagbeszerzés, eladás, egyszóval az adminisztráció – mondja. No meg a pályázás és annak lebonyolítása, a 2016-ra meghirdetett Külhoni Fiatal Vállalkozók Éve keretében ugyanis nem elhanyagolható összeget nyertek varrógépekre, számítógépekre. És ebből mind-mind táska lesz…
