Alapítványt hoztak létre a szegedi papucs hagyományainak folytatására, a szervezet kezdeményezte, hogy a lábbeli felkerüljön az UNESCO szellemi kulturális örökségeket tartalmazó listájára. A távirati iroda tudósítása szerint Bárkányi Ildikó néprajzkutató, az alapítvány kuratóriumi tagja a civil szervezetet bemutató sajtótájékoztatón elmondta, hogy a szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre élénk kereslet volt a Dél-Alföldön. A szabadtéri játékok kezdetével, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult meg a szegedi papucs másodvirágzása.
A hagyományos, kézzel varrott papucsot ma már egyetlen Szegeden élő szakember sem készíti. Szögi Csaba, az alapítvány kuratóriumának egykori szegedi papucskészítő családból származó elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: a hagyomány még nem merült feledésbe, az országban mai is van néhány mester, aki készít ilyen lábbeliket. Az alapítványt azzal a céllal hozták létre, hogy segítse a szegedi papucskészítés hagyományának ápolását és továbbadását, itthon és külföldön is népszerűsítse a lábbelit, támogassa az innovációt, a tudományos kutatásokat. Szeretnének létrehozni egy helybeliek és turisták számára is látogatható gyűjteményt és látványműhelyt is. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a szegedi Móra-múzeumban egészen 2018 augusztusának végéig látható lesz a Páratlanok című kiállítás, melyen több mint 90 pár papucsot mutatnak be a közönségnek.
