Régi vita, hogy a sör vagy a bor az olcsóbb alkoholforrás a vidámsághoz. A kiskereskedelmi átlagárakat tekintve a vita sohasem volt vita, egyegységnyi minőségi alkohol beviteléhez sörből 219 forint értékben kell vásárolni, ez egy palack 5 százalékos (V/V) alkoholtartalmú ital, míg borból 257 forint értékű termék szükséges, ami egy 900 forintos, 7 decis palack 13 százalékos (V/V) alkoholtartalmú vörösbor két deciliterjét jelenti. Az alsó polcos olcsó italoknál ennél sokkal nagyobb az áreltérés. (Az alkoholegységet tekintve napi fogyasztás esetén ennél többet sem sörből, sem borból nem ajánlanak az orvosok, mi sem.)
A gyengébb minőségnél még nagyobb az áreltérés a sör javára, vagyis a kiskereskedelemben bort venni sokkal fogyasztóbarátabb, bár a termelők haszna ezen valószínűleg még csak nem is kézzelfogható. A titok nyitja az átlagos árú termékeknél nem az előállítás hatékonyságában rejlik, hanem a szállítási és raktározási költségekben, hiszen ugyanakkora mennyiségű sör előállítási költsége nem több, mint a boré – híg folyadékot vagy vizet szállítani nagy távolságra azonban rendkívül költségigényes, főleg palackozva.
Természetesen már a kereskedelemben is kapható olyan bor, amelynek alkoholegységre bontva az ára sokkal magasabb, mint a legmagasabb minőségű söré, de az átlagárak mögötti fogyasztás a valós kiskereskedelmi helyzetet mutatja. A vendéglátóhelyeken a vidámság zálogául szolgáló két versenytárs közötti alkoholegységre bontott árkülönbség nem ennyire nagy.
Az alsó és középkategóriás termékeknél az egy alkoholmennyiségre számolt érték a söröknél átlag 600-650 forint, míg a boroknál 450-500 forint (ez egy átlagos vidéki kocsmában vásárolható átlagos vörösbor és egy 5 százalékosnál alacsonyabb alkoholtartalmú csapolt sör árát takarja). Az ugyanilyen paraméterekkel rendelkező termékek egy átlagos vidéki étteremben (itt már a hely árképzése is főszerepet kap) már szinte egy árban vannak, ami az alkoholegységet illeti.
A minőségi termékeknél és a magasan jegyzett vendéglátóhelyeken az árelőny megfordult, már ami az átlagárakat illeti, hiszen ilyen helyeken a prémiumsörök csak funkcionálisak az élményt és előállítási történeteket nyújtó borok mellett. Minél egyedibb a bor története, annál magasabb az ára.
A teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható
