Örökölhető a szabadság

M. E. Bauer és M. Broßonn elhunyt férjeinek Wuppertal város (Németország), illetve V. Willmeroth voltak a munkáltatói. Mivel az elhunytak a halálukat megelőzően nem vették ki az összes fizetett éves szabadságukat, M. E Bauer és M. Broßonn egyedüli örökösökként a házastársaik volt munkáltatójától pénzbeli megváltást kértek e szabadságokért. Mivel Wuppertal város és V. Willmeroth megtagadta e pénzbeli megváltás kifizetését, M. E Bauer és M. Broßonn a német munkaügyi bíróságokhoz fordult.

Az Európai Unió Bírósága egy november 6-án hozott ítéletében megerősíti, hogy

az uniós jog szerint a munkavállaló halála nem szünteti meg a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

Ezenfelül a bíróság megállapítja, hogy az elhunyt munkavállaló örökösei pénzbeli megváltást igényelhetnek az említett munkavállaló által ki nem vett fizetett éves szabadságért.

Ha a nemzeti jog e lehetőséget kizárja, és ezáltal e jog az uniós joggal ellentétesnek bizonyul, az örökösök hivatkozhatnak közvetlenül az uniós jogra, mind az állami, mind pedig a magánszemélynek minősülő munkáltatóval szemben.

Mindenképp jár a szabadság vagy a pénz

A munkavállaló nem veszítheti el automatikusan a megszerzett, fizetett éves szabadsághoz való jogát azért, mert nem kérte szabadság kivételét – derül ki a bíróság egy másik határozatából. Az uniós joggal azonban nem ellentétes e jog elvesztése, a munkaviszony megszűnése esetén pedig a pénzbeli megváltás ehhez kapcsolódó hiánya, ha a munkáltató bizonyítja, hogy a munkavállaló szándékosan és a következmények teljes ismeretében tartózkodott a fizetett éves szabadságának kivételétől, miután lehetővé tették számára e szabadsághoz való jogának tényleges gyakorlását.

A november 6-án kihirdetett ítéleteiben a bíróság kimondja, hogy

az uniós joggal ellentétes az, hogy a munkavállaló automatikusan elveszíti az e jog alapján őt megillető, fizetett éves szabadság napjait, valamint ehhez kapcsolódóan a ki nem vett, fizetett éves szabadság után járó pénzbeli megváltáshoz való jogát pusztán azért, mert a munkaviszony megszűnése előtt (vagy a referncia-időszak alatt) nem kérte a szabadság kivételét.

E jogok csak akkor szűnhetnek meg, ha a munkáltató ténylegesen – különösen megfelelő információ szolgáltatásával – lehetőséget biztosított a munkavállaló számára, hogy a kérdéses szabadságot megfelelő időben kivegye, amit a munkáltatónak kell bizonyítania.