Beindul a szuperélelmiszer-marketing

A hogy elolvad a hó, előbújik a medvehagyma, és elárasztja az élelmiszerüzleteket és a piacokat. A tavasz kezdetét egyértelműen jelzi a termék, amely nagy mennyiségben gyűjthető be az egész országban – esetenként ingyen. A Budapesthez legközelebb eső beszerzési pontok egyike a Gerecse környéke, félórás munkával többkilónyit lehet összegyűjteni a hegy lábánál, miközben a boltokban és a piacokon aránytalanul drágán árulják. A növényt élettani hatása miatt fogyasztják.

A népi hiedelem és a gyógynövénykönyvek szerint vértisztító hatása van, gyomor- és bélpanaszokra pedig éppúgy jó, mint magas vérnyomásra, és nem mellesleg vízhajtó.

E hatások miatt szuperélelmiszernek tartják, ahogyan a szezonális sorban következő szinte összes primőr terméket: a bordás keltől a céklán át a spárgáig. Ez utóbbinak annyira erős volt a „népi marketingje” Németországban, hogy a növény betakarítási időszakában szinte minden német fogyasztja a szezon nyitányában, pedig meglehetősen drágán, félkilónként akár 10-12 euróért mérik.

A szuperélelmiszerek elterjedése nagyban összefügg a modern táplálkozástudomány fejlődésével. Amit korábban (több száz vagy ezer éve) már népi megfigyelések alapján tudni lehetett, azt most tudományosan is megvizsgálták és részint alátámasztották. A sok folsavat, nyomelemeket, antioxidánsokat tartalmazó élelmiszerekre gyorsan ráaggatták a szuper jelzőt. Ezek az alapanyagok az újkori táplálkozástudomány hajnalán még csak az ideális táplálék összetevőinek számítottak.

A kutatások szándékos vagy véletlen félreértelmezései meg a termelők és kereskedők kórós pontatlanságai miatt

a szuperélelmiszerekből újabban egészséges étel lett, ebből aztán kifejlődött egy-egy dollármilliárdos vitamin-, pezsgőtabletta-, méregtelenítő- és táplálékkiegészítő-iparág.

A gyártók felnagyították a szuperélelmiszerek egyes összetevőinek élettani hatását, és megszületett az egészséges táplálkozás fogalom, amelyről csak az utóbbi években kezd lehullni a lepel. A BBC orvosokkal és kutatókkal karöltve vizsgálta a közelmúltban az egyes egészséges ételekből, táplálékkiegészítőkből felszívódó anyagok (antioxidánsok, vitaminok, nyomelemek és méregtelenítő összetevők) hatását.

A végeredmény szerint a drága táplálékkiegészítők legfeljebb drága vizeletet eredményeznek, a kedvező élettani hatású élelmiszerek hatóanyagai rendkívül rövid ideig mutathatók ki a vérben, és nagyon gyorsan eltűnnek a szervezetből, pont úgy, mint a vitamintabletták „hatóanyagai”.

A titok nyitja, hogy az emberi szervezet, csakúgy mint a természet, egyensúlyra törekszik, ezért hiába visz be valaki a táplálékával nagyobb mennyiségű antioxidánst, a szervezet kizárólag annyit vesz fel belőle, amennyire szüksége van.

Hasonló a helyzet a vitaminokkal és a nyomelemekkel. Nem egészen van így a mostanra egészségtelennek kikiáltott sóval és a cukorral, a zsírokkal és a szénhidrátokkal, amelyek túlzott bevitele megterheli a szervezetet, és amire nincs szüksége, azt lassan bontja le. Ennek ellenére ezek sem egészségtelenek, sokkal inkább a többletfogyasztásuk tekinthető egészségtelennek. A friss kutatások szerint nem az egyes táplálék számít egészségesnek vagy egészségtelennek, hanem az étkezési szokás és az életmód.

A legújabb diabétesznormák is egyértelműen személyre szabottak. Van, akinél nagyobb, van, akinél kisebb kalóriabevitellel lehet elérni a kiegyensúlyozott táplálkozást, amivel karban tartható az egészség. Ebből kiindulva kell kialakítani a táplálkozást, a só, cukor, kalória, vitamin és a nyomelem bevitelét, amihez nemcsak zöldségre van szükség, hanem tojásra, fehérjére, vörös húsra, halra és különféle szénhidrátokra is.

A jó élettani hatású zöldségek, élelmiszerek, mint a medvehagyma, önmagukban tehát nem tekinthetők gyógyszernek, hatásuk nem fordítja vissza a rossz táplálkozási szokásokból eredő szervi elváltozásokat, és nem gyógyítanak meg betegségeket.

Fogyasztásuk jótékony hatása elsősorban kulináris élvezetet ad, ám kiegyensúlyozott fogyasztásuk leszoktathat az egyoldalú táplálkozásról, és hozzájárulhat a kiegyensúlyozottsághoz, valamint a megfelelő mennyiségű tápanyagbevitelhez, amit a későbbiekben olcsóbb alapanyagokkal is el lehet érni.

A cikk a Világgazdaság március 11-i számában jelent meg