Nem túlzás azt állítani, hogy a street food alapjaiban változtatta meg az európai és a tengeren túli gasztronómiai igényeket. Mind több általános étterem veszi fel étlapjára a gyorsan elkészíthető, egyszerűen, sallangmentesen fogyasztható ételeket, de olyan receptúrákat dolgoznak ki, amelyekkel az étterem minőségének megfelelően tálalhatják. Legyen az egy ropogós sajtsneck, hamburger vagy akár a sushi.
Az utcai ételek gyökerei az ókori urbanizációnál keresendők,
hiszen a római korban számtalan feljegyzés örökíti meg a városok főterein megtelepedett árusok kínálatát, amelyet kifejezetten azok a szegényebb polgárok kerestek, akik bérlakásban, konyha vagy tűzhely nélkül éltek. Kínában az utcai árusok nem feltétlenül a szegényebb osztályt szolgálták ki, de a gazdagabbak természetesen a szolgáikat küldték el az árusokhoz egy levesért vagy akár a sushi elődjéért, a rizsben tartósított (tárolt) halszeletekért.
Az antik görög kultúrában is fellelhetők a grillezett – már-már – gyorsételek, de ennek az étkezési formának a legnagyobb kultúrája mind a mai napig Indiában található. Egyes kutatások szerint az utcai árusoknak naponta két és fél milliárd vevőjük van, ami azt jelenti, hogy India lakossága naponta átlagosan kétszer vásárol utcán át készételt, például a naant vagy más néven kenyérlángost, ezeket szinte végtelen mutációban kínálják.
A világ legnagyobb street food fesztiválját is Delhiben tartják.
A szervező az indiai – magyarra fordítva – Utcai Ételforgalmazók Országos Szövetsége, amely évente egyszer olyan platformot kínál az árusoknak, ahol minden tájegység, állam összes kínálatát egyszerre mutatják be.
A teljes cikket a Világgazdaság mai számában olvashatja!
