Recseg-ropog a német koalíció

Amikor pénteken a német parlament elfogadta a 2020-as költségvetést, Olaf Scholz pénzügyminiszter fellélegezhetett – de csak egy pillanatra, mert még nagyobb kihívás várt rá: pártja, az SPD tagsága vezetőpárost választott. A legtekintélyesebb aktív szociáldemokrataként Scholz a brandenburgi Klara Geywitzcel állt párba. A személyes tét óriási volt: siker esetén ő lehet a párt kancellárjelöltje a 2021. őszi választáson.

Nem győzött, és a politikai kommentárok egy része a szombaton bejelentett eredmény láttán még abban is kételkedik, hogy a következő német választásra 2021-ig várni kell.

A pártszavazáson a mélyrepülésben lévő SPD 426 ezer tagjának alig több, mint fele vett részt, és csak 45 százalékuk szavazott a Scholz–Geywitz párosra. A győztes a kormánykoalíciót és a gazdaságpolitikát balról támadó Norbert Walter-Borjans és Saskia Esken párosa lett. A hét végén tartandó találkozójukon a párt vezetői minden bizonnyal megerősítik a döntést.

Ami ezután következik a német belpolitikában, az kiszámíthatatlan. Az SPD új vezetői azt szeretnék, ha a világ első szociáldemokrata pártja – miután népszerűsége a legutóbbi szövetségi választásokon hetven éve nem látott mélypontra csökkent, majd tovább gyengült – visszatérne baloldali gyökereihez.

Népszerűtlenségük okát az együttes kormányzásban látják a CDU-val és a CSU-val, és újra akarják tárgyalni a koalíciós szerződést. Párttársukkal, Scholzcal fegyverszünetet kötöttek, a kritikájuk fő célpontja azonban a gazdaságpolitika.

Az óránkénti minimumbért 9 euróról 12-re (négyezer forint) emelnék , javítanának a munkanélküli-ellátáson, adót vetnének ki a gazdagokra, és nem tisztelik a hivatalos gazdaságpolitika szent tehenét, a „fekete zérót” sem. A kormány mindeddig ragaszkodott hozzá, hogy a szövetségi költségvetésnek évről évre legalább némi többletet kell felmutatnia. Annak ellenére, hogy a német munkavállalók, munkaadók és az Európai Központi Bank vállvetve sürgetik a kiadások felpörgetését, hogy a recesszió közelébe lassult gazdaság felívelhessen, és véget érhessen a negatív megtakarítási kamatok korszaka.

A teljes cikket a Világgazdaság december 3-i számában olvashatja