Az idei év a koronavírus-járványról és az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról szólt. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnökeként hogyan értékeli 2020-at?
Tavaly novemberben választották meg a MOK új vezetését, és nem gondoltuk, hogy ennyire eseménydús lesz ez az év. Voltak konkrét terveink a kamara rendszerének és felépítésének megreformálására, például hogy a tevékenységét tegyük szakmaibbá.
A választáskor azt ígértük, hogy egyes kérdésekben keményebben lépünk fel, ugyanakkor a reformokban együttműködőbbek leszünk. Az események azonban felgyorsultak, tavasszal berobbant a koronavírus-járvány. Az első perctől szorosan követtük a történéseket, szakmai javaslatokat, ajánlásokat, kéréseket, nyílt leveleket, közleményeket fogalmaztunk meg az egészségügyi felső vezetésnek. Így szerencsére kialakult a párbeszéd a döntéshozókkal még az előtt, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény megjelent.
Melyik tárcára gondol? Az Emberi Erőforrások Minisztériumára (Emmi) vagy a Belügyminisztériumra?
Mindkettőre.
Mi volt a MOK fő célkitűzése?
A hálapénz kivezetését tűztük a zászlónkra. Ehhez kidolgoztunk egy konkrét orvosi bértáblát is, ugyanakkor jeleztük: a paraszolvencia felszámolásának alapfeltétele az egészségügyi rendszer átalakítása is. Mindezekről október elején egyeztettünk Orbán Viktor miniszterelnökkel, megállapodva abban, hogy a továbbiakban is együttműködünk. Ezen a tárgyaláson, a karmelita kolostorban az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről nem esett szó.
Sokan állították, hogy amikor megjelent a tervezet, amelynek a véleményezésére négy órát kaptak, akkor meglepődtek a MOK-ban is. Ez igaz?
Igen, október 4-én szembesültünk először a törvénytervezettel, amelynek érdemi véleményezésére a megszabott rendkívül rövid idő nem volt elég. A törvény és annak végrehajtási rendeletei kaotikus helyzetben érték az egészségügyet. Annyiféle jogviszonyban dolgoznak a kollégák, annyiféle módon kapnak fizetést, egyéb juttatásokat és pótlékokat, hogy nagyon nehéz megvalósítani az egységes béremelést, és rendezni a jogviszonyokat. Több kolléga elégedetlen, sokan fel vannak háborodva, mert úgy érzik, hogy a törvény rosszul érinti őket. A problémákat levélben jeleztük a szaktárcának, amelyre nemrégen érkezett válasz Latorcai Csabától, az Emmi közigazgatási államtitkárától. Ez több vitatott kérdést pontosít.
Miként fogadták, hogy ilyen rapid módon szavazták meg az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt?
Botorság lenne azt gondolni, hogy egy ilyen nagy lépést úgy tesz meg a kormányzat, hogy nem kér cserébe változtatásokat, szigorúbb viszonyokat. Az egészségügyben eddig uralkodó káoszban szürke- és feketeutak is kialakultak, ezzel szemben a kamara egy tiszta, transzparens, hálapénzmentes egészségügyért küzd, ami egyezik a kormányzat elképzeléseivel. Magyarországon hetvenéves múltja van a paraszolvenciának, és ha végre megtörténik a kivezetése, az rendkívül jelentős eredmény lesz. Azt látni kell, hogy a rendszerváltás óta érdemben senki nem nyúlt hozzá az egészségügyhöz. A mostani beavatkozás nem lesz problémamentes, de én annak a ténynek is örülök, hogy a folyamat elkezdődik. A hazai egészségügy rendszerét nem lehetett már változatlanul hagyni. Új dolgot felépíteni úgy lehet, ha az előzőt eltakarítjuk az útból, ennek során számíthatunk sérülésekre, mert varázsolni senki sem tud. A kamara mindig is amellett érvelt, hogy nem kell a teljes törvényt elutasítani, hanem közös munkával ki kell javítani a vitás pontokat.
Van erre nyitottság a kormányzat részéről?
Igen. Voltak olyan kérések, felvetések, amelyeket már keresztül tudtunk vinni, ilyen például a kirendeléssel kapcsolatos szabályok módosítása: a kirendelési időt egy plusz egy évről 44 munkanapra sikerült csökkenteni, ami egyébként egy jelenleg is létező szabály. Néhány dolog tévesen terjedt el a kollégák körében, például az, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony mellett nem lehet mellékállásuk. Ez nem igaz. Annyi a szigorítás, hogy ehhez engedélyt kell kérni. A kamarának elvárása volt, hogy az orvosok egy állásból is méltó módon meg tudjanak élni. Az elmúlt időszakban nagyon nagy volt az orvoshiány a kórházakban és a rendelőkben, az is gyakran előfordult, hogy az orvost keresték a munkahelyén a munkaidejében, de ő már éppen a másik állásában vagy a magánpraxisában rendelt.
Fontos a köz- és a magánegészségügyi ellátás szétválasztása is. Az új törvény szerint az az orvos, aki a privát szférában ellát egy beteget, ugyanazzal a diagnózissal az állami szektorban nem kezelheti. Sajnos a kormányzat szándéka szerint egy szakma ez alól kivétel lesz: a szülészet-nőgyógyászat. Azaz ha a terhesgondozást a magánrendelőjében végzi a nőgyógyász, attól még szülni beviheti az állami kórházba a kismamát. Nem örülünk, hogy ez a kivétel megmarad, ezért átmenetileg kidolgoztunk egy tervet. Ez egy olyan háromoldalú, transzparens szerződés, amelyet az orvos a kismamával és a saját anyakórházával köt. Csak akkor illeti meg a pluszfizetség az orvost, ha a munkaidején túl zajlik a szülés. De ez nem végleges megoldás, naprakész, evidenciákon alapuló szakmai protokollokat kell kidolgozni, és egységes, 21. századi, minőségi betegellátást kell megteremteni. Arra kell rábírni a társadalmat és a szülő nőket, hogy egy adott kórház csapatában bízzanak, és azt válasszák, ne pedig egy adott orvost.
Az új törvény a korábbinál jobb anyagi körülményeket teremt az orvosok számára? Vonzóbb lesz az új bértáblával az orvosszakma?
Eddig is nagy volt az érdeklődés a szakma iránt. A bérek ugyan még nem érik el a nyugati színvonalat, de már közelítenek a környező országokban jellemző orvosbérekhez. Nagyon fontos, hogy a szakemberek itthon maradjanak, sőt az a nagy álmunk, hogy a külföldi egészségügyi ellátóktól visszatérjenek a kollégák a magyar ellátásba. A helyzet egyébként nagyon összetett, szakterületi vagy egyéni különalkuk, illetve egyéb lehetőségek alapján egyes orvosok már eddig is akár többet kerestek, mint amennyit a most elfogadott ad. Komoly gond az is, hogy a járvány idején a kollégákra háruló rendkívüli fizikai, mentális és pszichés megterhelés miatt felgyorsult a kiégés, ami szintén okozhat egyfajta elvándorlást, bár nem feltétlenül külföldre, inkább csak az egészségügyet hátrahagyva.
Számítanak arra, hogy sokan nem fogják szignálni az egészségügyi szolgálati jogviszonyukat?
Többen jelezték, hogy nem fogják aláírni az új szerződésüket. Sokan szigorúnak ítélik a megkötéseket. Egy kicsit hasonlít a helyzet a honvédelmi jogviszonyhoz, de miután azt bevezették, ott is csillapodtak a kedélyek.
A magam részéről nagyon bízom benne, hogy most is helyrerázódnak a részletszabályok. Remélem, hogy a többség vállalja az új feltételeket, hiszen senkit nem kötöznek oda a székhez, elmenni később is lehet. Viszont úgy gondolom, hogy az idősebb orvosgeneráció tagjai, akik a mellett dolgoznak, már nem fogják ezt az újfajta jogviszonyt elfogadni, és nem térnek vissza a betegellátásba. Statisztikai adatok szerint a háziorvosok és a házi gyermekorvosok körében a hatvan év felettiek aránya 50 százalék felett van, és a szakrendelőkben is 40-50 százalék körüli a nyugdíjhoz közel álló orvosok aránya. Ezt is figyelembe véve az alap- és a járóbeteg-ellátás most mélyütést kapott.
A fogorvosok kimaradtak a béremelésből. Vannak ezzel kapcsolatban előremutató tárgyalások?
Végig azt hangsúlyoztuk, hogy a közfinanszírozott ellátást biztosító fogorvosok is az alapellátás részei, így nekik is meg kell kapniuk azt a bérkiegészítést, amelyet a bértábla tartalmaz. Azon vagyunk, hogy ez megvalósuljon.
