Egészségügy: elkészült a következő időszak ágazati stratégiája

Szerda délelőttre hívta egyeztetésre az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért, valamint az uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkársága az ágazat szereplőit. Az online értekezleten az új, hét évre szóló ágazati stratégiát vitatják meg a résztvevőkkel, amely a MedicalOnline-hoz is eljutott.

Az „Egészséges Magyarország 2021-2027” címet viselő anyagban emlékeztetnek arra, hogy

a kormány már 2018-ban elfogadta az egészségügy átfogó megújítására irányuló, 2019−2030 közötti időszakra vonatkozó öt Nemzeti Egészségügyi Programot, amelyek az Egészséges Budapest programmal együtt teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a magyarok egészségesebb, hosszabb életet élhessenek.

Alapdokumentumként említik a 2011-ben készült Semmelweis Tervet, és az annak megerősítését és finomhangolását is szolgáló, az Európai Unió 2014−2020 évek közötti fejlesztési időszakára készülve kidolgozott „Egészséges Magyarország 2014−2020” ágazati stratégiát, amelynek célja a Semmelweis Terv felülvizsgálata, és az abban foglaltak megerősítése illetve „finomhangolása” volt – írja a MedicalOnline.

A nagy költségű infrastrukturális beruházások mellett az alapellátás megerősítésére, az orvosi bérrendezésre és a digitális átállásra költenek a Helyreállítási és Reziliencia Terv (RRF) keretéből (az Európai Unióban a koronavírus-világjárvány okozta gazdasági és társadalmi károk helyreállításának elősegítésére összesen 1,8 billió euróból gazdálkodhatnak a tagállamok). A népegészségügy, a prevenciós- és szűrőprogramok, a tartós ápolás-gondozás, valamint a humánerőforrás fejlesztését a Humánfejlesztési Operatív Programból (HOP) finanszírozzák.

A lakóhelyközeli ellátások és az egyenlő hozzáférés feltételeinek megteremtéséhez, a célzott egészségfejlesztéshez az alap és a járóbeteg-szakellátásban a Versenyképes Magyarország Operatív Program (VMOP) biztosítja majd a forrásokat. A digitális szolgáltatások bővítésére és korszerűsítésére a Digitális Megújulás Operatív Program (DIMOP) ad lehetőséget. Más, kisebb volumenű operatív programokból is részesülhet az egészségügy, így például az intézmények energetikai korszerűsítésére a Zöld Infrastruktúra és Klímavédelmi Operatív Program (ZIKOP) ad majd lehetőséget.

Az átfogó ágazati cél elérését hat részcél megvalósulása szolgálja:

A tanulmány népegészségügyi fókuszú alapellátásról ír, az egészségügyi rendszer fejlesztésében a lakóhely közeli ellátások erősítése kiemelt prioritást élvez, ennek érdekében átcsoportosítják a forrásokat az alap- és járóbeteg-ellátás számára. A jelenlegi közfinanszírozás mértéke mellett is lehetséges és szükséges a források hatékonyabb allokálása és a népegészségügyi célokat támogató, egyúttal feszesebb gazdálkodást eredményező finanszírozás-technikák bevezetése – állapítják meg, hozzátéve azonban, a jobb gazdálkodás csak korlátozott mértékben járul hozzá ahhoz, hogy az ellátás minősége javuljon. Az eredményesebb működést az ellátás minőségéhez kötött finanszírozás ösztönözheti, amely egyúttal megmutatja azt is, hol szükséges változtatni a rendszeren belül. Az adósság újratermelődése és a konszolidáció hatékony ellátási struktúrával, a valós költségeken alapuló finanszírozással és az átlátható és hatékony kórházi gazdálkodással kerülhető el.

Az ellátórendszert érintő beavatkozások két pillére az alapellátás és a szakellátás megerősítése. A kiterjesztett alapellátás szereplőinek a jelenleginél nagyobb szerep jutna az egészségfejlesztési, szűrési és gondozási tevékenységekben, a krónikus betegségek menedzsmentjében, a gondozás koordinálásában. Az alapellátás szereplői egészségszervezőként is fellépnek, az ő feladatuk lesz a páciensek koordinálása és irányítása az ellátórendszeren belül. A hozzáférésbeli egyenlőtlenségek csökkentéséhez járul hozzá a mobil moduláris háziorvosi rendelők kialakítása, amelyek segítségével a praxisközösségbe szerveződött háziorvosok a jelenleg tartósan betöltetlen praxisok esetén is biztosítani tudnák a szükséges ellátásokat.

Kialakul az alapellátás új szakmai irányítási rendszere, melyben a városi kórházak vezetői a háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi praxisok, a járásban működő alapellátási ügyelet(ek), védőnői szolgálatok, a területi egészségfejlesztési iroda, a járásban működő otthonápolási és hospice szolgálatok szakmai munkáját koordinálják. A városi kórházak feladata az adott járás/terület népegészségügyi mutatóinak és a lakosság egészségi állapotának ismeretében a szükséges szolgáltatások tervezése az alapellátás működésének szervezése, a működéshez szükséges humán erőforrás biztosítása, a szakmai minőségbiztosítás a járási egészségtervvel összhangban.

A szakellátás tekintetében olyan ellátórendszeri struktúra megerősítése a cél, ahol az egyes egészségügyi intézmények hálózatba szerveződve, a kapacitásokat szükségleteknek megfelelően elosztva, együttműködve biztosítják az ellátásokat.

Az ágazati humánerőforrásról azt írják, az egészségügyi tevékenységet 2019. december 31-én 34 137 orvos, 7145 fogorvos és 107 960 szakdolgozó volt jogosult önállóan végezni. Az alapnyilvántartásba 2019-ben felvett orvosok száma 13,2 százalékkal nőtt a megelőző nyolc év átlagához viszonyítva, ugyanakkor a szakdolgozóknál 5,1 százalékos csökkenés volt megfigyelhető ugyanebben a viszonylatban. A legtöbb aktív ápoló a 40-54 év közötti korosztályból került ki, Magyarországon 1000 lakosra 6,6 ápoló jut.

A relatív (orvos) és az abszolút (szakdolgozó) szakember hiány az elmúlt nyolc évben csökkent – állapítják meg a szerzők, hozzátéve, hogy nő az orvosi pályát választók, egyidejűleg pedig csökken az elvándorló orvosok száma. A 2010. évi bruttó keresetekhez képest az orvosok 2019. évi havi átlagos bruttó keresete 114,4 százalékkal, a szakdolgozóké 106,1 százalékkal emelkedett.