Most ízlelgetjük az Európai Békekeret, a European Peace Facility (EPF) elnevezést – áll a Figyelő cikkében. Az egyik legújabb eszközéről, hivatalosan a közös konfliktusmegelőző, béketeremtő, békemegőrző képességről, annak kiépítéséről, az ehhez szükséges anyagi háttér biztosításáról van szó. Nem hivatalosan beletartoznak olyan ellenőrzött fegyverszállítások is krízisövezetekbe (2021-ben prioritás a Száhel-övezet és Szomália), amelyekben a helyi szövetségesek – akár hadianyag-szállításokkal való – támogatása EU-összérdek. Az idén tavasszal az EU-tagállamok egyhangú döntést hoztak az unió költségvetésen kívüli alap felállítására,
amely új szintre emelhetné a közösség békebiztosítói tevékenységének hatékonyságát.
Nekünk sokba kerül
Mint írták, kevés konkrétum ismert az EPF-ről. Annyi biztos, hogy az EU rendelkezésére áll egy új pénzügyi eszköz, amely a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretébe sorolt katonai, védelmi vonatkozású, az unión kívüli tevékenység anyagi alapját biztosítja. A katonai és biztonsági elemek miatt a vállalkozás egy része titkos. Annyit tudni lehet, hogy az EPF tevékenységi köre globális, a nemzetközi feszültséggócpontokban Afrikától a Közel-Keletig, Dél-Ázsiáig megjelennének az égisze alatt végrehajtott műveletek. Szakértői szinteken foglalkoznak az új alap viszonyával a meglévő, működő missziókhoz, amelyek az ENSZ, a az EBESZ vagy más nemzetközi testület(ek) irányításával tevékenykednek.
Az idén márciusban Magyarország is megszavazta a hétéves (2021–2027), ötmilliárd euróba kerülő programot. Nem elhanyagolható kérdés, hogy ez mennyibe kerül majd nekünk. A finanszírozásról nagyjából annyi tudható, hogy a tagállamok a GDP-jük arányában járulnának hozzá az ötmilliárd euró (évente valamivel több mint hétszázmillió) összekalapozásához. Ha abból indulunk, ki, hogy vásárlóerő-paritáson a magyar az EU27-ek össz-GDP-jének mintegy 1,5 százaléka, akkor a hét évre elosztott ötmilliárd euróból nagyjából 75 millió jutna ránk, azaz évi valamivel több mint 10 millió euróba,
vagyis mintegy 3,5 milliárd forintba kerülhet Magyarországnak a European Peace Facilityben való részvétel.
Üzleti lehetőségek
Szabad kapacitásunk van, azaz az új szervezet rendelkezésére bocsátandó, béketeremtésben, békemegőrzésben jártas magyarok – katonák, diplomaták, nem kormányszervezetek munkatársai – elérhetők. Afganisztáni missziónk utolsó katonái ezekben a hetekben térnek haza, mivel a NATO kivonul a dél-ázsiai országból. Ennek ellenére feltehetően Afganisztánban, de Irakban mindenképpen igény lesz az EU ilyen irányú tevékenységére, beleértve a hadianyag-szállítást. (Ebben az izmosodó magyar hadiipar részére üzleti lehetőségek is felbukkanhatnak.)
Persze még roppant képlékeny az új szervezet tevékenységének a meghatározása.
Portugália mint soros EU-elnök jelentős szerepet játszott a program kidolgozásában, az elméleti alapok lefektetésében, és elemzők szerint számottevő tengerentúli hátszelet kapott az új washingtoni kormányzat hatalomba lépésével. Az EPF ugyanis jelentős mértékben támogathatja az Egyesült Államok hasonló nemzetközi tevékenységét, a láthatóan ismét szorosabbra fűződő transzatlanti együttműködést.
Ugyanakkor a békekeret kényesebb helyzetbe hozhat egyes EU-tagállamokat. Afrikánál maradva, az iszlamista vagy más gerilla-hadviselést folytató szélsőséges szervezetek elleni fellépésben az új rendszer konfliktusba kerülhet más uniós grémiumokkal. Emellett a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában – vagy a Közel-Keleten, Szíriában – megnő az Oroszországi Föderáció (OF) és a Törökország által támogatott szervezetekkel, esetleg az éppen ott tevékenykedő oroszországi zsoldos-magánhadseregekkel való közvetlen konfrontálódás veszélye.
Az EU és az OF viszonya amúgy is rendkívül feszült a cikk szerint.
Törökország esetén pedig Ankara NATO-tagsága jelenthet problémaforrást, ugyanis a legtöbb uniós állam a NATO tagja is. Julien Vaissier, az Oxfam EU-irodájában dolgozó konfliktuskezelési és humanitárius ügyi tanácsadó meglehetősen borúlátó: „Az Európai Békekeret megkönnyíti a helyi milíciáknak és a háborúzó csoportoknak a fegyverekhez való jutást, ezzel növelve a stabilitáshiányt és a szenvedést.” És a líbiai parti őrségnek tervezett nagyobb támogatás feltehetően az EU vagy az Európai Parlament egyes, a migránsok jogait védő csoportjaiból kemény ellenkezést vált ki. A líbiai parti őrség alapfeladata lenne megakadályozni, hogy embercsempészek, NGO-k által szervezett hajók Európába juttassanak menekülteket. A kulisszák mögött máris fellángolt a vita, hogy vajon a líbiai parti őrség az EPF-segély keretében kaphat-e fegyvereket.
Eddig nagyrészt csak Afrikában működhetett hasonló, de sokkal korlátozottabb rendszer (Afrikai Békekeret – APF), emellett más, az EU-val partneri viszonyban lévő államok is hozzájuthatnak efféle támogatáshoz. Például Ukrajna, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán – hogy csak a napirenden lévő konfliktusforrásokról beszéljünk.
A tájékozott és jó kapcsolatokkal büszkélkedő Devex globális médiaplatform értelmezése szerint az Európai Békekerettel az unió számára lehetővé válik, hogy katonai felszerelések, fegyverzet szállításával erősítse partnerei védelmi képességét, emellett számukra biztonsági megfontolások alapján kiképzést, infrastruktúrát, eszközöket biztosítson.
Ukrajna és Grúzia mellett a Száhel-övezet, Szomália, Mozambik, a líbiai parti őrség
lehet az az elsődleges célterület, célszervezet, amelynek potenciálisan halálos katonai eszközöket (lethal military equipment) is szállíthatnak az EU új, költségvetésen kívüli kerete finanszírozásával – írja a devex.com portálon Vince Chadwick, korábban az amerikai Politico szerkesztője, jelenleg a Devex brüsszeli tudósítója.
Régiós kockázatok
Lengyelországban a PISM, a külügyi intézet tavaly augusztusban elemezte az akkor még csak tervezetben létező EPF-t, amelyet az EU növekvő globális ambíciói egyik eszközeként jellemzett. Buktatókat láttak abban, ha az EPF-ben részt vevő országok elkötelezettségének mértéke, az egységes cselekvés elve sérül. Varsót első sorban Ukrajna és Grúzia támogatása érdekli. Tegyük hozzá, Kijevet illetően Magyarország (amely Ukrajnában a kárpátaljai magyar kisebbséget védi) és Lengyelország érdekei nem fedik egymást.
A cikk a Figyelő hetilap június 3-iki számában került publikálásra.
