Minden ötödik dolgozó magyar gondolkodik azon, hogy más munkába kezdjen, vagy már keresi is az új lehetőséget. A munkavállalók és munkakeresők negyede érzi egyre laposabbnak, üresnek és egyhangúnak a munkával töltött napjait, s véli úgy, hogy valahol máshol jobban tudná kamatoztatni a tehetségét. A biztosnak vélt állás feladásától való félelem, a megfelelő anyagi biztonság elvesztése mellett, az információhiány jelent leginkább akadályt a munkahelyváltásban. A válaszadók több mint 60 százaléka nincs tisztában a képességeivel, ahogy a munkaerőpiac elvárásaival sem – derül ki a SkillX Technologies Zrt. legfrissebb reprezentatív felméréséből.

Fotó: Sipeki Péter / Kelet-Magyarország

Az elmúlt évtizedek állandó és általános munkaerő-piaci trendjévé vált a munkaerőhiány, az egyenlőtlen és szakszerűtlen, strukturálisan nem megfelelő erőforrás, a munkavállalói önismeret hiánya és a fluktuáció. „Ez a kutatás olyan máig megoldatlan munkaerő-piaci kérdéseket hozott felszínre, melyeket a tegnap válaszai már nem orvosolnak” – fogalmaz Marosi László, a SkillX Technologies Zrt. társalapító-vezérigazgatója.

A Pulzus Kutató által készített felmérés szerint 

a magyarok felének van munkája és nem tervez váltani. Leginkább a 40-59 évesek és a diplomások körében jellemző, hogy maradnak azon a munkahelyen, ahol vannak (64, illetve 56 százalékuk). 

Minden ötödik magyar gondolkodik azon, hogy valami másba kezdene, vagy már keresi is az új lehetőséget, ez leginkább a férfiakra jellemző. A válaszadók tíz százalékának egyáltalán nincs munkája, de szeretne találni, közöttük több a nő. A 18-39-évesek kéttizede, a 40-59 évesek egytizede szeretne a munkaerőpiac résztvevője lenni.

A magyar dolgozók és munkakeresők negyede érzi egyre laposabbnak, üresnek és egyhangúnak a munkával töltött napjait, s véli úgy, hogy valahol máshol jobban tudná kamatoztatni a tehetségét. Ez főként a férfiakra, a fiatalokra, a diplomásokra jellemző érzés. Minden ötödik válaszadó régóta játszik a gondolattal, hogy más karrier után néz. A munkavállalók 7 százaléka olyan pályakezdő, aki nem biztos benne, miben tudna igazán kiteljesedni, s háromtizede érzi jól magát a munkahelyén, az „álommunkát” megtalálva – jellemzően a nők, az idősebbek és a diplomások.

A biztosnak vélt állás feladásától való félelem (46 százalék), a megfelelő anyagi biztonság elvesztése (36 százalék), s a „nem tudom, hol találhatnék jobbat” (32 százalék) jelent leginkább akadályt a munkahelyváltásban, úgy a férfiak, mint a nők számára. 

Ezek a félelmek leginkább a 40-59 éveseket tartják vissza. Érdekes, hogy az információhiányt a 18-39 és a 40-59 évesek is okként jelöltek meg, s hogy mindezeket a fővárosban említették a legtöbben. Az alapfokon végzettek féltik leginkább feladni a meglévő munkájukat, míg a diplomások számára a mostani munkahelyükön meglévő anyagi biztonság szerepel első számú visszatartóerőként. Kevesen (13 százalék) érzik úgy, hogy nem értenek máshoz.

Munkahelyváltáskor a   legjellemzőbb szempontok: a fizetés (67 százalék), a képességeknek, kompetenciának való megfelelés (54 százalék), a fejlődési lehetőség (51 százalék) és a munkavégzés helye (49 százalék). A fizetés (74 százalék), a fejlődési lehetőség (67 százalék), a továbbképzéseken való részvétel (57 százalék), az előrelépés (52 százalék) a 18-39 évesek számára a leginkább mérlegelt szempont, amikor munkahelyváltásról gondolkodnak. A diplomások számára az anyagiak (73 százalék) után a fejlődési lehetőség (58 százalék), s a képességeknek, kompetenciának megfelelés (57 százalék) a legfontosabb. Budapesten számít legjobban a fizetés (77 százalék), s legkevésbé a cég hírneve, brand-je (16 százalék).

A dolgozók, munkakeresők több mint 60 százaléka nincs tisztában a képességeivel, s a munkaerőpiac elvárásaival. A nők magabiztosabbak, 39 százalékuk teljes mértékben ismeri önmagát és a lehetőségeit. 

Az életkor előrehaladtával nő a reális helyzetértékelés. Míg a 18-39 évesek alig harmada (29 százalék), a 40-59 évesek esetén 36 százaléknyian, a 60 évesek vagy idősebbek 58 százaléka teljes mértékben biztos magában. A kutatásból az is kiderült, hogy mindez nincs összefüggésben sem az iskolai végzettséggel, sem a lakóhellyel: közel azonos mértékben magabiztosak az alap- és felsőfokon végzettek, s a településtípusok bontásában sem mutatkozik különbség.