A szövetségesek, az USA gyors, kaotikus kivonulása Afganisztánból felfrissítette az egy gyors reagálású önálló katonai egység felállítására vonatkozó európai terveket. Ám az időzítés, a nemzetközi politikai és gazdasági háttér kevésbé kedvező. Joe Biden amerikai elnök hivatalba lépésekor bejelentette: normalizálni akarja az euroatlanti kapcsolatokat. Az átfogó új „Biden-doktrína” jegyében az Egyesült Államok egyre csökkentett mértékben akar szerepet vállalni a nemzetközi (fegyveres) konfliktusokban, és a terhek egy részét átrakná szövetségeseire - írja a Figyelő.
Francia lehetőségek
Levonva a szerencsétlen véget ért két évtizedes afganisztáni katonai jelenlét tanulságait, Brüsszelben és Washingtonban keresik a fentiek kapcsán a közös pontokat.
Ugyanakkor nem biztos, hogy jól venné ki magát egy tengerentúli szemszögből túlzott önállóság, egy európai kampány a szuverén csapásmérő erő létrehozására, hiszen nyilvánvalóan az USA-tól való elkülönülés szándékát is kiolvashatnák belőle a Potomac partján. Ugyanakkor az amerikaiak tudják: a független katonai egység nem változtatna az alapokon. Európa továbbra is az Egyesült Államok nukleáris és hagyományos fegyverzetű csapatai védelmére szorul.
Az öreg kontinensnek manapság temérdek egyéb, sürgősebben megoldandó gondja van, mint az önálló csapásmérő erő.
Például a koronavírus-helyzet, a meredeken emelkedő energiaárak, a pandémia sújtotta gazdaságok helyreállítása, újraindítása.
Pikáns ízt ad mindennek az AUKUS, azaz Washington, London és Canberra katonai szövetségének a megalakítása. Kiváltképpen az elhíresült tengeralattjáró-üzlet, amellyel halálra sértették Párizst – politikailag és gazdaságilag egyaránt. Az ausztrálok közölték: a 12 francia gyártmányú tengeralattjáró szállításáról kötött üzletet semmisnek tekintik.
Franciaország, amelynek jelenleg az EU-tagállamok körében a legpotensebb hadserege van, továbbá az unió egyetlen atomfegyver-hatalma, amúgy lát lehetőséget az ausztrál projekt befulladásának a kompenzálására, európai helyzete megerősítésére. Ezt a németeknél lezajlott hatalomváltás is előmozdítja. Bárki is lesz a nagy tekintélyű, tapasztalatú Angela Merkel utóda (a legvalószínűbb Olaf Scholz, az SPD politikusa, de a CDU/CSU-s Armin Laschetet sem szabad leírni), gyengébb kancellárnak jósolják a nagy elődnél (lásd a cikket az 52–55. oldalon).
Helyismeret
Párizs aktívan részt vesz a terrorizmus elleni harcban. Most, hogy az afganisztáni fejezet lezárult, és az iraki is ebbe az irányba halad,
fokozott figyelem irányul Afrikára, ahova a szélsőséges iszlamisták, a terrorista mozgalmak áttelepülnek.
Gondolunk itt a globális hálózatot, vilajetek és iszlám emirátusok sorát kiépíteni akaró Iszlám Állam helyi társszervezeteire, az al-Káidára. Ezek a Száhil övben, Maliban, Nigériában, Csádban, a Közép-afrikai Köztársaságban, keleten Afrika szarván, Eritreában, Szomáliában, délebbre Kenyában, Mozambikban aktivizálódnak, miután súlyos katonai csapásokat szenvedtek Afganisztánban, Irakban, Szíriában. Szorongatják őket Líbiában és Jemenben is.
A franciák e térségben nyolc éve tartó szerepvállalását előmozdította a gyarmati időkből származó helyismeretük, az ottani lakosság körében a francia nyelv elterjedtsége. Ugyanakkor Párizs nagyságrenddel kisebb katonai, gazdasági és politikai erőforrásokat képes a terrorizmus elleni harc szolgálatába állítani, mint Washington.
Ilyen szempontból Franciaországnak is jól jönne egy nagy harckészültségű, jól felszerelt, mobil (megfelelő légi szállítási kapacitású) uniós gyors reagálású erő.
Annál is inkább, mert Párizs a Száhil övben terrorizmusellenes műveletei visszafogására készül. Emmanuel Macron francia elnök hónapokon belül 2000 katonát akar kivonni a régióból. Ám a hírek szerint az ország – ugyan csökkentett létszámmal, de – fenntartaná ottani vezető szerepét. Francia katonai csapás végzett nemrég a térség Nagy-szaharai Iszlám Állam (ISGS) nevű terrorszervezetének a vezetőjével, Abu Valíd esz-Szahravival. Párizsban a csaknem egy évtizede, francia vezetéssel folyó Barkán hadművelet komoly sikereként értékelték a terroristavezér halálát.
Oroszok Afrikában
A fenti eredmény ösztönzést adhat a francia kormánynak a folytatáshoz. Florence Parly védelmi miniszter szeptember végén Maliba utazott, s figyelmeztette az ottani junta irányítóit az orosz behatolás veszélyeire. A nyugat-afrikai ország katonai vezetése nyugati jelentések alapján ugyanis megállapodott az Oroszországból származó Wagner-csoporttal, hogy mintegy ezer kiképzővel trenírozzák a mali hadsereget.
Ez az elemzők félelmei szerint Moszkva ottani katonai jelenléte kiépítésének első fokozata lehet.
Ha Franciaország vagy más NATO-államok nem kötelezik el magukat Afrikában, akkor orosz magánhadseregek – mint amilyen a több ezer fős Wagner-csoport – átvehetik a helyüket. Míg a kínaiak a gazdasági erejük, áruszállításaik, az új selyemút révén építik pozícióikat a fekete kontinensen, addig a Kreml katonai eszközökkel igyekszik nagyobb befolyásra szert tenni.
A cikk a Figyelő hetilap október 9-iki számában került publikálásra.
