Mióta a koronavírus-járvány elleni védőoltások elérhetők, gyakran fogalmazódott meg a kritika a fejlett országokkal szemben, hogy annyi vakcinát halmoznak fel, hogy a kevésbé fejlettek nem jutnak oltóanyaghoz. Az azóta eltelt időszakban azonban sikerült elérni azt a pontot, hogy most már nem az ellátással, hanem a vakcinák iránti igénnyel vannak problémák – olvasható a Reuters összeállításában.

A vakcinák tárolásához szükséges hűtési kapacitás és az oltásokkal kapcsolatos szkepticizmus is szerepet játszik abban, hogy januárban először fordult elő, hogy a Gavi és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közös programja, a Covax több dózissal rendelkezett, mint amennyit az alacsony jövedelmű országok igényeltek. A február közepén nyilvánosságra hozott dokumentum szerint 

a szervezet mintegy 436 millió adag oltóanyag szétosztására volt kész, ám csak 100 millió adagra tartanak igényt az alacsony jövedelmű országok május végéig.

Fotó: MINASSE WONDIMU HAILU / AFP

A program indulása óta ez a 14. disztribúciós kör, ám ez az első alkalom, amikor a kínálat meghaladja a keresletet. Ugyanakkor a Gavi szóvivője szerint ez még nem jelenti azt, hogy sikerül bezárni az oltottsági szakadékot a fejlett és a fejlődő világ között, így most az oltási programok gyors végrehajtásában kell segíteni a szegényebb országokat. Erre azért is szükség van, mert enélkül 

újabb mutációk jelenhetnek meg a kevésbé átoltott területeken.

Az alacsony keresletet azonban nem csak az emelkedő készletek okozzák, bár tény, hogy a Covax januárban már az egymilliárdos volument is elérte a szétosztott vakcinák terén.

Szerdán a nigériai Abujában kezdődött csúcstalálkozó az oltóanyagok szétosztása kapcsán, többek között az Afrikai Unió részvételével, mely rávilágított arra, hogy noha az afrikai országok jelentős mennyiségű tapasztalattal rendelkeznek az olyan halálos betegségek terén, mint az ebola vagy a malária, az oltási programhoz szükséges infrastruktúra nem áll rendelkezésre. Különösen a hűtési és mélyhűtési kapacitás hiányos, ami nehezíti a vakcinák tárolását és szétosztását a kontinensen.

Tovább fokozza a problémát, hogy az utóbbi időben a Covax számára felajánlott leggyakoribb oltóanyag a Pfizer vakcinája lett, mely esetében különösen fontos a mélyhűtés, szemben a korábbi adományokat domináló AstraZeneca-vakcinával.

Vannak országok, melyek a hűtési lánc minden pontján hiányosságokkal szembesülnek. 

Mindez rávilágít arra, hogy a Covax nem végezte el időben a befektetéseket a szükséges infrastruktúra létrehozásába. Ezt a finanszírozás hiánya is felerősíti, és az országok sem feltétlenül időben tudták meg, hogy mikortól számíthatnak az adományokra, ami tovább nehezíti az oltási kampányok tervezését.

Ahogy a gazdagabb országok lassan maguk mögött hagyják a járvány akut szakaszát, úgy tűnnek el a szegényebbeket segítő források is.