Miután Joe Biden a hónap elején mintegy 6 ezer embernek adott kegyelmet, akiket kis mennyiségű marihuána birtoklásáért ítéltek el, arról beszélt, hogy ezen személyek börtönbe zárása értelmetlen.
Az elnök döntését megkönnyítette, hogy a szer mára 19 amerikai államban legális, ám szövetségi szinten továbbra is a heroinnal kezelik egy lapon, és jogi minősítése alapján veszélyesebb, mint a fentanil, noha ez a két opiátszármazék az elmúlt évben több mint százezer amerikai halálesethez járult hozzá.
Éppen ezért a The Economist szerint érdemes levonni a tanulságokat a tilalom korlátaival kapcsolatban, ami leginkább a kokain terén érhető tetten – és bár erről nincsenek adataink, valószínűleg a kannabisz mellett ezt a szert használják a legnagyobb arányban a brit lap olvasói.
A tilalom ellenére a szer globális termelése 2020-ban újabb csúcsra, 1982 tonnára ugrott, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok mintegy 10 milliárd dollárt adott Kolumbiának a kokatermesztés visszaszorítására.
Ráadásul a kokain abból a szempontból is különleges, hogy
a tiltás legnagyobb terheit nem az Egyesült Államokhoz hasonló nagy fogyasztók viselik, hanem a termelő és tranzitországok.
A gyilkosságok Kolumbiában háromszor, Mexikóban négyszer gyakoribbak, mint az egyébként szintén sok gyilkosságot tapasztaló Amerikában. Egyes területeken a kábítószer-kereskedelem akkora bevételeket hoz a bandáknak, hogy az abból vásárolt fegyverek segítségével az állami erőszakmonopóliumot is veszélybe sodorják.
Nem meglepő, hogy a Gustavo Petro kolumbiai és Pedro Castillo perui elnök is változást akar. Petro javaslata szerint a kokatermesztő farmerek zaklatását abba kellene hagynia a rendőrségnek a tevékenység dekriminalizálásával, ám ez aligha oldja meg a problémát, hiszen a fő gond az észak-amerikai piac által támasztott óriási és jövedelmező kereslet.
Éppen ezért a félmegoldások nem elegendők,
változást csak a dohányhoz vagy az alkoholhoz hasonló, szigorúan szabályozott piac hozhat, amit magas adóterhek egészítenek ki.
Csakhogy a fogyasztás dekriminalizálása pont a szervezett bűnözés profitját segítené a kereslet élénkítésén keresztül.
Ezzel szemben a legalizáció kihúzná ezen szervezetek méregfogát, és a visszaeső bevételek korlátoznák a fegyverekre jutó összegeket éppúgy, mint a hatóságok megvesztegetésének lehetőségét. Ez főként Latin-Amerikában hozná el az erőszak visszaszorulását, ami több előnnyel járna, mint az esetleges megnövekedett fogyasztás okozta károk. A legális bevételeit pedig fel lehetne használni a függőség kezelésére.
A lap ezért amellett érvel, hogy politikai népszerűtlensége ellenére érdemes a kérdést napirenden tartani. Szemben Al Capone és más gengszterek háborúival, ma nem látni, hogy különböző szeszipari cégek vezérigazgatói gyilkosságok segítségével igyekeznének növelni piaci részesedésüket.
A marihuána amerikai és kanadai legalizációja azonban az illegális kereskedelemnél kevésbé bizonyult jövedelmező üzletnek, legalábbis a tőzsdei befektők számára. Bár a szektor tavaly rövid időre a mémrészvényekhez hasonló érdeklődést váltott ki a befektetőkből, azt később keserű ébredés követte. A legnagyobb felett diszponáló iparági ETF, az AdvisorShares Pure US Cannabis például értéke közel kétharmadát elvesztette idén.
