Erdogan bicskája is beletörhet a török földrengésbe

A Törökország egy részét romba döntő hétfői kettős földrengés eddig több ezer halálos áldozatot követelt, és a régió legsúlyosabb természeti katasztrófái közé tartozik. A tragédia Erdogan elnököt is próbára teszi, akinek pár éven belül a sokadik válságot kell kezelnie, miközben az ellenzék egyre keményebben kritizálja, éppen a választások előtt – írta a Financial Times.

A Richter-skálán 7,8, majd 7,5-es erősségű földrengések által okozott károk egyelőre megbecsülhetetlenek. Eddig mintegy 15 ezer halálos áldozatot találtak, miközben rengetegen vannak, aki a romok alatt rekedtek, és napok óta várnak a hidegben arra, hogy valaki kimentse őket.

A katasztrófára reagálva több tucat nemzet, köztük az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Öböl menti országok, sőt még a háborúban álló Ukrajna és Oroszország is segélyszállítmányokat küldtek, valamint kutató- és mentőcsapatok is érkeztek. A török katasztrófavédelemnek 60 ezer embere a terepen van, a károsultaknak átmeneti szállást biztosítanak, miközben a túlélők után kutatnak a romok között.

Míg a környező nemzetek és Törökország legnagyobb szövetségesei összefogtak, hogy segítséget nyújtsanak, addig belföldön a politikai csatározás dominál. A májusi választást a katasztrófa ellenére sem halasztják el, az ellenzéki pártok szövetségbe tömörültek, hogy legyőzzék a két évtizede hatalmon lévő Erdogant, és az általa vezetett Igazság és Fejlődés Pártját (AKP). 

Erdogan az elmúlt húsz év legnagyobb kihívása előtt áll: 

Elnöksége kezdetén Erdogan a gazdasági jólét időszakát felügyelte, ám a 2013-as tömegtüntetések és a három évvel későbbi puccskísérlet óta egyre tekintélyelvűbb irányba hajlott. Korlátozta a szabadságjogokat, újságírókat zárt börtönbe, és megerősítette az állami intézmények feletti hatalmát.

Népszerűsége a koronavírus-járvány idején zuhant meg igazán, amikor az ország egy megélhetési válsággal nézett szembe – ezt a közgazdászok szerint a kormánya és a központi bank monetáris politikája idézte elő.

A földrengésre a kormány válasza gyors és meglehetősen erőteljes volt. A nemzetközi támogatás mellett az ország katasztrófavédelmi szakemberei is azonnal munkának láttak, és elindultak az elszigetelt területekre, hogy a helyi hatóságoknak segítsenek a mentésben. Az érintett régiókban három hónapos szükségállapotot hirdettek, a segélykonvojok megállás nélkül róják a köröket, és a kormány elindított egy 5,3 milliárd dolláros támogatási csomagot a rászorulók számára.

A török elnök sikerének a kulcsa, hogy elfedje a korábbi hiányosságait és a természeti katasztrófát súlyosbító körülményeket, így elkerülje, hogy a tragédia miatt őt tegyék felelőssé.

„Mindent megteszünk, hogy a földrengés károsultjainak segítsünk, de egy ilyen katasztrófára nem lehet felkészülni”

Bár a török elnök kijelentése a szomorú igazság, ám kétségtelen, hogy két évtized alatt az általa vezetett kormány nem tett meg mindent azért, hogy az ország kiállja a próbát. A térség a szeizmikus aktivitásáról ismert, a földrengések gyakoriak, ám az épületek döntő része nem földrengésbiztos.  

Egyes becslések szerint Törökországban az épületek több mint felét illegálisan, engedély és ellenőrzés nélkül húzták fel, ami lehetőséget adott az építők számára, hogy spóroljanak a tervezésen és az alapanyagokon. Megfelelő építési szabványok mellett a romba dőlt házak nagy része még mindig állna, a benne lakókat pedig nem kellene kihúzni a törmelék alól.

Emellett a mentésben dolgozók szerint túl kevés erőforrás áll a rendelkezésükre, az eszközeik elavultak vagy hibásak, a felszerelések hiányosak, és gyakran kénytelenek puszta kézzel menteni, miközben versenyt futnak az idővel és az időjárás viszontagságaival.

Az összedőlt épületek tömege és a mentőcsapatok lassú munkája emberi életekbe kerül, az ellenzéki koalíció pedig ezt ki fogja emelni a kampányaiban. A két évtizede regnáló elnök és kormánya felelősségre vonható a földrengés okozta károk, a perzselő infláció és az ország számos egyéb problémája miatt –