Irán és Szaúd-Arábia megegyezett a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról: a megállapodás létrejöttét Pekingben jelentették be négy napon át tartó, korábban nem nyilvános tárgyalások után, amin a két rivális magas rangú tisztviselői, valamint a volt kínai külügyminiszter, jelenleg a Kommunista Párt központi külügyi bizottságának igazgatója, Vang Ji vett részt.
Fotó: Shutterstock
A felek között Kína mellett Irak és Omán is közvetített.
A megállapodás részeként két hónapon belül újra megnyitják nagykövetségeiket, valamint a két ország külügyminisztere személyesen is fog találkozni. Az egyezség része, hogy a két rivális nem avatkozik bele egymás belügyeibe és tiszteleten tartják egymás szuveneritását. Megállapodtak továbbá egy 2001-ben aláírt biztonsági együttműködésről szóló szerződés, valamint egy kereskedelemről és gazdaságról szóló egyezmény aktiválásról is – írja a Reuters.
A Fehér Ház nemzetbiztonsági szóvivője közölte: az Egyesült Államok üdvözöl minden olyan erőfeszítést, amely a jemeni háború befejezéséhez és a közel-keleti feszültségek enyhítéséhez járul hozzá, bár Washington aligha örülhet annak, hogy riválisa ilyen nagy diplomáciai győzelmet aratott. Vang Ji szerrint a párbeszéd és a béke győzelme, hogy Szaúd-Arábia és Irán helyreállította diplomáciai kapcsolatait. Hozzátette: Peking továbbra is konstruktív szerepet fog játszani a világban. A bejelentést üdvözölte a szintén közvetítőként fellépő Irak is.
Szaúd-Arábia 2016-ban szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal, miután perzsa tüntetők megrohamozták a teheráni szaúdi nagykövetséget egy síita lelkész szaúd-arábiai kivégzését követően. A két ország között már korábban is fagyos volt a viszony.
A közel-keleti hidegháború
A két regionális hatalom mindent elkövetett az elmúlt években, hogy kiterjessze befolyását a Közel-Keleten, miközben kapcsolataikat etnikai és vallási viszály is jellemzi. Mindketten az iszlám két fő ágának egyikét követik – Irán nagyrészt síita muszlim, míg Szaúd-Arábia vezető szunnita muszlim hatalomnak tekinti magát.
Ez a vallási megosztottság tükröződik a Közel-Kelet tágabb térképén,
ahol más országok is síita vagy szunnita többségűek, amelyek közül néhányan Teheránhoz vagy Rijádhoz fordulnak támogatásért. Történelmileg Szaúd-Arábia a muszlim világ vezetőjének tekintette magát. Ezt azonban 1979-ben az iráni iszlám forradalom megkérdőjelezte, amely új típusú államot hozott létre a régióban – egyfajta forradalmi teokráciát –, amelynek kifejezett célja volt, hogy ezt a modellt a saját határain túlra is exportálja.
Az Egyesült Államok vezette 2003-as iraki invázió megdöntötte Szaddám Huszein szunnita kormányát, ami Irán egyik fő ellenfele volt. Ezzel a perzsa állam egyik fontos katonai ellensúlya szűnt meg. Ez megnyitotta az utat egy síita dominanciájú kormány előtt Bagdadban, és az ország azóta Irán szövetségese lett. 2011-ben az arab világban zajló felkelések politikai instabilitást okoztak az egész régióban. Irán és Szaúd-Arábia kihasználták ezeket a zavargásokat, hogy kiterjesszék a befolyásukat. A szaúdi–iráni rivalizálás több szempontból is a hidegháború regionális megfelelője,
Teherán és Rijád közvetlenül nem harcolnak egymással, de számos proxy háborúban (olyan konfliktusok, amelyekben rivális feleket és milíciákat támogatnak) vesznek részt a régióban.
Szíriában a Bassár el-Aszad elnöknek nyújtott iráni és orosz támogatás lehetővé tette, hogy a szír kormánycsapatok nagyrészt legyőzzék a Szaúd-Arábia által támogatott lázadó csoportokat. Jemenben a perzsa állam a húszi lázadókat segíti, vele szemben szaúdi vezetéssel egy koalíció az ottani kormányzat mellett avatkozott be. Eközben Libanonban Irán szövetségese, a síita milíciacsoport, a Hezbollah egy politikailag erős tömböt vezet és jól szervezett katonai szervezete is van, miközben Rijád a Hezbollah riválisai mögött áll.
