Május 30-án nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot, amely a védelem költségvetése elnevezést kapta. Adódik rögtön a kérdés: mi ellen kell védekeznie az országnak? Első hallásra sokaknak óaz ukrajnai háború jut eszébe.
És nem alaptalanul. Háború van, háborús időkben élünk. Háborús időkben pedig az ország, a munkahelyek, a családok, a nyugdíjasok védelme a legfontosabb. De amikor védekezésről beszélünk, a fizikai oltalom mellett az anyagi, a gazdasági védekezésre, vagyis az eddigi eredményeinek megóvására is gondolunk. Ezt szolgálja elsősorban az immár a parlament asztalán fekvő 2024-es költségvetési törvényjavaslat.
Kezdjük akkor itt! Milyen eredményeket védenének meg és milyen módon?
Az elmúlt bő egy évtized legnagyobb eredménye a magas foglalkoztatás, az, hogy nagyjából 4,7 millió magyar dolgozik. Érdemes visszaemlékezni a 2010 körüli közéleti vitákra: a kormány akkor azt vállalta, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet hoz létre. Ezt akkor sokan egy kézlegyintéssel elintézték, ugyanis elérhetetlen célnak gondolták. Nagy erőfeszítések és összehangolt kormányzati intézkedések eredményeként mára ez valóság lett, amit most, háború idején, a nemzetközi kellős közepén, a brüsszeli szankciók károkozásakor meg kell védeni. Elsősorban úgy, hogy a munkát terhelő adók nem emelkednek.
De vajon csökkennek-e?
A jelenlegi helyzetben anyagi lehetőségeinket a védekezésre összpontosítjuk. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az adócsökkentés tervei végleg lekerültek volna a napirendről. Emlékeztetnék, hogy
amelynek a mértéke jelenleg 15 százalék, az EU-ban az egyik legalacsonyabb, és ebből a családi kedvezmény levonható. A négygyermekes családanyáknak, illetve a 25 év alatti fiataloknak pedig gyakorlatilag nem is kell fizetniük.
A távlatos terv az, hogy az szja egy számjegyű legyen. Az adórendszer lényege nem módosul, azaz továbbra is érvényesülnek a családot és a munkát egybekapcsoló, az utóbbi években megismert szabályok.
Mivel alapvető cél, hogy a nemzetünk ne fogyjon el, az adószabályok mellett a családok támogatására 2024-ben is számottevő anyagi erőt fordít a kormány: jövőre több mint 3300 milliárd forint, vagyis a mintegy 4 százalékának megfelelő összeg segíti a famíliákat adókedvezmények és támogatások formájában. Ez három és félszer több, mint 2010-ben. Megjegyzem: a munkavállalók és a családok mellett a nyugdíjasok védelmét is kiemelt helyen kezeli a költségvetés.
Ha már itt tartunk: mire számíthatnak jövőre a nyugdíjasok?
Először is arra, hogy a kormány háborús időkben is tartja magát a korábbi vállalásához, és megvédi a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez azt jelenti, hogy
mivel hatszázalékos inflációval számolunk jövőre, így januárban a nyugdíjak ennyivel, hat százalékkal emelkednek. Emellett – február elején – teljes és emelt egyhavi összegben megérkezik a jogosultakhoz a 13. havi S mivel négyszázalékos gazdasági növekedést jeleznek előre a számaink, így a kormány nyugdíjprémiumra elkülönít több mint húszmilliárd forintot.
Nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra mindent egybevetve több mint 6500 milliárd forint szerepel a költségvetési javaslatban, ebből a 13. havi nyugdíj és a prémium 470 milliárdot tehet ki. Az idősek anyagi helyzetének megóvását a negyedik védelmi cél, a rezsivédelem is segíti:
a kormány jövőre mintegy 1360 milliárd forintot fordít a csökkentett energiaárak védelmére.
Az összegből nemcsak a lakossági árak szinten tartására futja, hanem arra is, hogy bizonyos állami, önkormányzati, egyházi és civil intézmények közműszámlája is kigazdálkodható legyen, valamint a kis- és középvállalkozások is kapjanak támogatást mind a megemelkedett kiadásaik finanszírozásához, mind az energiahatékonyságuk növeléséhez.
Az energiaárak, az ukrajnai háború és az arra adott brüsszeli szankciós lépések óta olykor kezelhetetlen kilengéseket mutatnak. A költségvetés miként igyekszik reagálni a háborús eseményekre és azok egyelőre még nem látható végére, következményeire?
Több módon is. Egyrészt a lehető legkonkrétabban, vagyis úgy, hogy növeljük Magyarország fizikai védelmét, biztonságát. Ezt garantálja, hogy a közel 1800 milliárdra rúgó honvédelmi kiadások – több NATO-tagállammal szemben – jövőre nemcsak elérik, de meg is haladják a GDP két százalékát. Emellett a rendvédelem költségeit is az ország fizikai védelmének ráfordításaiként értékelhetjük, a rendvédelmi erők feladata ugyanis a határ védelme, ami a továbbra is erős migráció miatt szintén kulcsfontosságú.
Melyek a kevésbé konkrét szempontok?
A szomszédunkban dúló háború minden tekintetben óriási kockázatot jelent. Az egyik oldalon egy atomhatalom áll, a másik oldalt pedig atomhatalmak támogatják. A helyzet súlyosságát önmagában ez a megállapítás kellően érzékelteti. De érdemi kockázatot jelent az is, ha például felrobban egy gáz- vagy olajvezeték, vagy az, hogy az orosz függés miatt akármikor újabb sokk érheti a globális energiapiacot. Egy-egy ilyen esemény drasztikusan mozgathatja a pénzpiaci és reálgazdasági folyamatokat, vagy egyszerűen fogalmazva, az árakat, az árfolyamokat, a gazdasági teljesítményt. Készülnünk kell tehát alternatív forgatókönyvekkel is. A költségvetés „alapforgatókönyve”, gazdasági feltételrendszere összességében bizakodó, de képeztünk egy 220 milliárdos tartalékot is a büdzsében, ami az előre nem látható kiadások fedezetét biztosíthatja. Ezzel együtt folyamatosan figyelnünk kell az újabb és újabb gazdasági adatokat, a jelenlegi környezetben kifejezetten igaz, hogy nem dőlhetünk hátra.
A háború mellett mi okoz még bizonytalanságot?
A következő kockázati tényező az körül körvonalazódik.
Azért van abban valami bizarr, hogy egy uniós tagország költségvetésének összeállításakor épp az EU-s támogatások megérkezése, vagy inkább meg nem érkezése jelenti az egyik legnagyobb rizikót.
Ez ügyben annyit mondhatok, hogy Magyarország jogosult ezekre az összegekre, ezek a források járnak nekünk. Éppen ezért
úgy számolunk, hogy 2024-ben minden eurócent megérkezhet Magyarországra. Különböző programok keretében több mint 3000 milliárd forintról van szó.
Így a helyreállítási alap támogatásaival is számolunk, pontosan 767 milliárd forintos tételben.
Mire alapozzák ezt az elmúlt idők történései alapján kissé optimistának tűnő álláspontot?
Egyrészt arra, hogy a szóban forgó összegekről az Európai Tanács és a Parlament egyszer már döntött. Az említett helyreállítási alap forrásainak felhasználásáról szóló programot az Európai Bizottság is kifejezetten jónak minősítette. Másrészt a kormány teljesítette az uniós szervek felé tett vállalásait. Bízom tehát abban, hogy az EU jogállami elvek szerint működik, így a minden tagállamra érvényes egységes szabályok alapján mi is hozzájutunk a támogatásokhoz. Megjegyzem, nem is tudok elképzelni olyan költségvetési javaslatot, amiben a kormány ne szerepeltetné a hazánk részére elkülönített uniós összegeket. Ez akár azt is üzenhetné: lemondunk valamely forrásról, ami jár Magyarországnak.
Az uniós folyósítástól függ a pedagógusbér-emelés is?
Az oktatás területére több mint 3400 milliárd forintot szán az államháztartás, nagyjából 630 milliárddal többet, mint az idén és 2000 milliárddal többet, mint 2010-ben. Ennek a fele, több mint 300 milliárd béremelést szolgál. Így 2024-ben tovább növelhetjük a pedagógusfizetéseket is, részben hazai, részben uniós forrásból. Igen, uniósból is, hiszen a bizottság által jóváhagyott úgynevezett operatív program is tartalmazza e tételeket.
Az egészségügyiek bérrendezésére rendelkezésre áll a kellő nemzeti forrás?
Igen, a költségvetés mintegy 200 milliárd forintos fedezetet tartalmaz az állami, az egyházi és az egyetemi intézmények ápolóinak jövő évi fizetésemelésére, miután az idén júliustól is 18 százalékkal emelkedik az ápolók bére. Az orvosok járandósága korábban már jelentősen megnőtt, ehhez igazítjuk most az ápolók juttatásait, követve a nemzetközileg is látott orvos-ápoló bérarányokat. Az egészségügyi dolgozók fizetésére szánt forrás ez utóbbi emeléseket is figyelembe véve közel ötszöröse a 2010-es értéknek. Ez sokszorosa a halmozott szintjének.
Állami béremelések, alacsony, 2,9 százalékos hiány, csökkenő államadósság, 13. havi nyugdíj, megmaradó családtámogatások, megmaradó rezsitámogatás, növekvő védelmi kiadások, mindezt háború és nemzetközi energiaválság idején. Miből? Csak nem adóemelésből?
Számottevő adóátalakításra a kormány nem készül, illetve annyiban, hogy hozzálát az extraprofitadók kivezetéséhez. Ezekről az adóbevételekről most nem mondhatunk le teljes egészében, de érdemi tehermérsékléssel számolhatnak a bankszféra, az energiaszektor és a gyógyszeripar szereplői.
Megszorítások lesznek jövőre?
A megszorítás szót olyan intézkedésekre használtuk, amelyek a gyermeket nevelőktől, a munkából élőktől vagy épp a nyugdíjasoktól vettek el forrásokat. 2010 után ilyen nem volt.
Épp ellenkezőleg, e csoportokat mindig is támogatta a kormány és így tesz jövőre is. Megvédjük a családtámogatásokat, a rezsicsökkentést, a nyugdíjakat, folytatódnak a béremelései. Emellett a közszférában fennmarad a szigorú gazdálkodás, csökkentjük az intézményi beruházásokat és felülvizsgáljuk az egyes közkiadások szükségességét. A korábban említett többletkiadási területeken túl tehát egy feszes költségvetést állítottunk össze.
Kell tartani a közszférában tömeges elbocsátásoktól, átfogó fizetéscsökkentéstől?
Egész Európában nehéz gazdasági helyzet van, ez korlátot szab a lehetőségeinknek, de a fizetéscsökkentés ötlete fel sem merült. Az államigazgatásban arra lehet számítani, hogy leginkább a betöltetlen, üres minisztériumi álláshelyek bérfedezetét fordíthatják a tárcák fizetésemelésre, vagyis
tömeges elbocsátás sehol nem várható, sokkal inkább a hatékonyság növelése.
Emellett a minisztériumi szakmai programok költségvetési kerete is limitált. A fegyelmezett gazdálkodással a célunk a stabilitás erősítése, úgy, hogy közben ne veszítsük el a gazdasági felzárkózás lehetőségét. A magyar gazdaságtörténetből is láthattuk: alapvetően a gazdaságpolitika minősége dönti el, hogy egy kormány e két cél közül egyiket, másikat, vagy mindkettőt el tudja-e érni. Vagy éppen egyiket sem.
Érdekes, hogy szóba hozta a minőség kérdését. A kormány több kritikusa éppen a minőséget hiányolja, a gazdaságpolitikai döntések mögött pedig elmélet és hosszú távú tervezés helyett kapkodást és pillanatnyi érdekeket vél csak felfedezni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll minden olyan adat és mutató, ami ezt a kérdést eldöntheti. 2010 után a kormány összekapcsolta, egyszerre juttatta érvényre a felzárkózás és a stabilitás igényét. A 2008–2009-es válság utáni hazai konszolidáció eltartott 2012-ig, ezután viszont a magyar gazdaság növekedése minden évben meghaladta az átlagát. Vagyis a hátrányunkat folyamatosan csökkentettük, a felzárkózásunk folyamatos volt. Mindezt úgy, hogy 2012-től végig három százalék alatt maradt a költségvetés hiánya, 2019-re pedig folyamatában 65 százalékra csökkent az állam korábban 80 százalék feletti GDP-arányos adóssága.
Aztán jött a Covid.
Valóban fordulópontot jelentett a 2020-as év, de a magyar gazdaság annak ellenére sem zuhant össze, hogy teljes szektorok álltak le. Ezt úgy értük el, hogy
Megjegyzem, az unió legtöbb tagállama hasonlóan gondolkozott, még ha a megválasztott eszközök különböztek is. Nem is volt uniós szinten semmilyen követelmény a költségvetési hiányra vagy az államadósságra, a jegybankok pedig állampapírok vásárlásába kezdhettek. Ezek a könnyítések jövőre már nem élnek, 2024-től tehát tartanunk kell magunkat a háromszázalékos hiánymutatóhoz, a magyar alaptörvény pedig az adósság mérséklését írja elő. Mindezeknek eleget is teszünk, mégpedig úgy, hogy számottevő növekedést mutathatunk fel és nem veszítünk legnagyobb erősségünkből, a szinte teljes foglalkoztatásból. Nehéz helyzetben kell helytállnunk, jó néhány feladatunk van, de állítom: az nem költségvetési művészet, hogy valaki az egyik sorba a korábbinál kisebb, a másikba pedig nagyobb számot ír. Úgy kell az eddigi gazdasági eredményeinket és az ország fizikai biztonságát megvédeni, hogy közben az állam pénzügyi stabilitása garantált maradjon. Bízom abban, hogy a jövő évi költségvetés tervezete megfelel ennek az elvárásnak.
