Világszerte egyre erőteljesebb a protekcionista szellemben zajló zöld-iparpolitikai versengés, amelyben kulcsszerepet játszanak a negyedik ipari forradalom által életre hívott tiszta technológiai áttörések, az úgynevezett CleanTech-innovációk. Ezek az új zöldvívmányok gyökeresen formálhatják át a hagyományos gazdasági szektorokat, befolyásolva a nemzetállamok versenyképességét és azok növekedési pályáját. A technológiai versengésben Európára nehéz feladat hárul, hiszen az ukrajnai háború és a kedvezőtlen makrogazdasági környezet ellenére kell lépést tartania Kínával és az USA-val. Az Európai Uniónak ezért a saját erősségein, különösen az innovatív ipari bázisán és a nagyvállalati kultúráján alapuló megközelítést kell kifejlesztenie annak érdekében, hogy stratégiai autonómiát érjen el a nagyhatalmakkal szemben.
A technonacionalizmus felemelkedése
Napjainkban a geopolitikai erőstruktúra jelentős átalakulásának hosszú távú eredménye lehet, hogy a tudástranszferre és komparatív előnyökre épülő globális együttműködési rendszert felváltja a technonacionalizmus, azaz a nemzetgazdasági érdekek primátusa, amely szerint a nemzetállamok az egymás közötti tudástranszfer és a komparatív előnyök kiaknázása helyett saját gazdasági érdekeiket és geopolitikai pozícióikat helyezik előtérbe. Ennek egyik legfrissebb fejleménye, hogy az amerikai klímavédelmi törvény protekcionista rendelkezései ébresztőt fújva arra kényszerítik Európát, hogy belépjen a zöldversenybe.
Azonban az öreg kontinens jelenleg gyengébb pozíciót képvisel a globális technológiai piacon, ezért rendkívül fontos, hogy egyrészről a stratégiai autonómia biztosítása, másrészről a zöld- és digitális átmenet sikeres megvalósítása érdekében élen járjon a CleanTech-innovációk terén. Ezek olyan innovatív termelési folyamatok, termékek vagy szolgáltatások, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatóbb gazdaságra való átálláshoz, így az éghajlatvédelmi célok eléréshez, így idesorolhatók például a költség- és energiahatékonyságot növelő technológiák, valamint a gazdasági tevékenységekből fakadó negatív környezeti hatások csökkentő folyamatok is.
A gyengébb technológiai erő mellett Európa terveit hátráltatja az is, hogy az utóbbi évek kedvezőtlen geopolitikai és gazdasági folyamatai miatt meglehetősen szorult helyzetbe került, amely nemcsak a karbonsemleges gazdaság kiépítésére vonatkozó uniós célokra jelent kockázatot, hanem egyúttal – az európai innovációs képesség hosszú távú korlátozásán keresztül – a világgazdaság perifériájára is sodorhatja az EU-t.
Európának ugyanis olyan globális technológiai versenyben kell lépést tartania az USA-val és Kínával szemben, amelyben számottevő versenyhátránya van, három okból kifolyólag: az energiakrízis miatt nagymértékben megemelkedett termelési költségek erodálják az uniós vállalati szféra versenyképességét, a töredezett EU-s iparpolitika fragmentálja a belső piacot, továbbá a stratégiai autonómia hiánya miatt aszimmetrikus függőségi viszony alakult ki az USA-val és Kínával szemben. Az utóbbit illetően kiemelendő, hogy míg az Amerikai Egyesült Államok leginkább a NATO-n keresztül tartja (védelmi) függőségben Európát, addig Kína a tisztaenergia-technológiák gyártásában és exportjában szerzett vezető szerepe révén igyekszik (gazdasági) dependenciában tartani az egyes technológiák (például napelemgyártás) terén jóval kisebb gyártási kapacitással büszkélkedő EU-t.
Európa helye a CleanTech globális térképén
Az európai CleanTech-piaci adottságok és képességek felméréséhez cikkünk négy fő aspektust vizsgál meg: a szabadalmak földrajzi megoszlását, a finanszírozást, az ellátási láncok biztosítását, valamint a humántőke-faktort.
Szabadalmak
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) 2021. évi közös jelentése szerint 2010 és 2019 között a megújulóenergia-termelésre vonatkozó összesített szabadalmak terén Európának sikerült vezető szerephez jutnia az előző évtizedben (Európa 28 százalék, Japán: 25, USA: 20). Bár az elmúlt néhány év geopolitikai fejleményei ellenére erős maradt az innováció Európában, meg kell jegyezni, hogy az EPO 2022-es adatai szerint az USA-ból és Kínából származó szabadalmak száma igen gyorsan növekszik, amelynek fő mozgatórugói a digitális és tisztaenergia-innovációk voltak. Az európai szabadalmi ökoszisztéma virágzására árnyékot vet továbbá, hogy javarészt külföldi vállalatok határozzák meg, hiszen jelentős szabadalomáramlás érkezik az USA-ból, Japánból és Kínából.
Finanszírozás
A finanszírozás szempontjából igen erős pillér a Horizont Európa, ami a világ legjelentősebb K+F+I programja (2021–2027-ben 95,5 milliárd eurós a kutatásra és innovációra fordítható költségvetése), amit további uniós források (például az innovációs alap és a kohéziós politika forrásai) egészítenek ki. Kritikus fontosságúak a vállalati szféra beruházásai is, ebben a tekintetben azonban az EU le van maradva az olyan versenytársaihoz képest, mint Japán, Dél-Korea vagy Kína. Ez jellemző a kockázatitőke-befektetések terén is, ahol az USA-nak van előnye Európával szemben, igaz, az elmúlt néhány évben az EU-ban is egyre nagyobb mennyiségű kockázatitőke-beruházást vonzott az éghajlat-technológia területe.
Ellátási láncok
Az EU a kritikus technológiákhoz szükséges nyersanyagok tekintetében erősen függ harmadik országoktól, és bár ennek a hátulütői már az ezredfordulón megmutatkoztak, az Európai Bizottság csak 2023 márciusában mutatta be a kritikus fontosságú nyersanyagok biztosításáról szóló intézkedéscsomagját (CRMA), amelynek elsődleges célja, hogy az EU önellátóbb legyen 34 kritikus fém és ásványi anyag hazai bányászata, feldolgozása és újrafeldolgozása tekintetében. Egyes elemzők szerint ugyanakkor a CRMA nem minden célja tűnik reálisnak, így mind a három területen lesznek megvalósíthatatlan célkitűzések, főként, hogy Európának ügyelnie kell arra, hogy megőrizze hitelességét a környezetvédelmi és társadalmi normák biztosítása terén. A CRMA jó néhány lelőhelyfeltárási és bányászati projekt elindításáról rendelkezik, amelyekben fontos szerep juthat a kelet-közép-európai (KKE) régiónak az európai ellátás biztosítása kapcsán (például az olyan ásványok terén, mint a lítium, mangán, kobalt stb.). A KKE-tagállamoknak tehát a jövőben nem kell feltétlenül az összeszerelő üzem szerepét magára vállalniuk, ugyanis a régió olyan egyedi erőforrásokat és technológiai megoldásokat kínálhat az EU számára, amelyeket az máshol nem tud vagy nem akar beszerezni.
Humántőke-faktor
Az Eurostat adatai szerint csak a megújulóenergia-szektor nagyjából 1,3 millió főt foglalkoztat az Európai Unióban, miközben a tágabb értelemben vett tisztaenergia-ágazatában a foglalkoztatás eléri az 1,8 milliót. Az Eurostat 2020-as adatai alapján az is kirajzolódik, hogy a teljes munkaerőtermelékenység 20 százalékkal nagyobb a tisztaenergia-szektorban, mint a gazdaság egészében. A szakpolitikai támogatásoknak és javuló piaci feltételeknek köszönhetően legnagyobb mértékben a hőszivattyú- és szélenergia-szektorban bővül a foglalkoztatás at olyan tagállamokban, mint Magyarország, Lengyelország és Németország. Előrejelzések szerint a REPowerEU-tervek végrehajtása csak erősíti ezt a trendet középtávon. A hosszú távú tervezés kapcsán azonban problémát jelent, hogy 2022. novemberi becslések szerint a nettó zéró célok eléréséhez, ezáltal a fenntartható növekedés biztosításához 80 millió foglalkoztatott átképzésre van szükség a CleanTech-forradalom által érintett ágazatokban. Ebben kulcsszerepet játszhatnak az EU által elindított, az új technológiákhoz szükséges dinamikus készségek fejlesztésére fókuszáló kezdeményezések.
Kilátások
Az vezetése is tisztában van azzal, hogy hosszú távon a globális versenyképességének megőrzéséhez elengedhetetlen a fenntarthatósági fordulat, a növekedés új mozgatórugóinak megtalálása, amelyben kulcsszerepet játszik a technológiai kapacitások fejlesztése. A jelenlegi helyzet azonban azt mutatja, hogy a zöldtechnológia-verseny meggyengült, és felkészületlen állapotában érte az Európai Uniót. A hátrányán azonban több fronton is enyhíteni tud az integrációs közösség. Egyrészről az európai innovációs ökoszisztéma megerősítése érdekében az uniós gazdaságoknak, vállalatoknak még többet kell befektetniük a kutatás-fejlesztésbe annak érdekében, hogy az európai technológiai fejlődés belső folyamatokon alapuljon. Másrészről az EU a kritikus technológiákhoz szükséges nyersanyagok tekintetében erősen függ harmadik országoktól, amelynek csökkentése céljából fel kell lendíteni az európai nyersanyag-kitermelést és -feldolgozást, valamint diverzifikálni szükséges a kritikus ásványok ellátási láncait (például a latin-amerikai vagy afrikai kapcsolati háló erősítésén keresztül). Mindezek mellett Európának az új technológiákhoz igazodó képzési rendszerek reformján keresztül le kell küzdenie a szakképzett munkaerő hiányát az egyes tisztaenergia-technológiákat képviselő szegmensekben.
