Úszó síremlék a Hyde Parkban hárommillió fontért

Szeptember 23-ig még látható a londoni Hyde Park Serpentine-taván a különleges projektjeiről híres Christo olajoshordókból álló úszó szobra, a Masztaba.

Az Egyesült Királyságban először mutat be nagyszabású kültéri projektet a bolgár származású művész, aki elsősorban épületburkolásairól vált ismertté, noha folyamatosan tiltakozik az ellen, hogy csomagolóművésznek titulálják.

Az eredetileg Hriszto Javasev néven a bulgáriai Gabrovóban született művész 1957-ben disszidált Párizsba, ahol megismerkedett későbbi feleségével és művésztársával, Jeanne-Claude Denat de Guillebonnal. 1964-ben már együtt költöztek New Yorkba. Annak ellenére, hogy a 2009-ben elhunyt feleség végig háttérben maradt, Christo alkotótársának tekintette, hiszen projektjeik zömét közösen találták ki.

A Londonban felállított Masz­ta­báról Christo azt reméli, hogy a többi művével ellentétben, amelyeknek már csak a dokumentációja létezik, ez nem marad ideiglenes, mármint abban az értelemben, hogy egy nagyobb verziója a közeljövőben az Egyesült Arab Emírségekben – abban a régióban, ahol eredetileg is voltak masztabák – megépülhet, és a világ legnagyobb műtárgya lesz.

Az arab Masztaba lehetséges helyszínét Abu-Dzabitól nem messze találták meg, már zajlanak a pénzügyi és adminisztratív előkészületek.

A megvalósuló építmény mérete a londoni hatvanszorosa lenne, magassága meghaladja majd a gízai piramisokét. Az ottani hordók színvilága az iszlám kultúra jellegzetes színeit idézné. A londoni Masztaba kék, vörös és ibolyaszínű hordókból áll, színe a fényviszonyok változásával folyton alakul, és a hordók tükröződése a vízben egy absztrakt festmény benyomását kelti.

A helyszínválasztásban közrejátszhat, hogy a művészt a neves londoni Serpentine Galleries képviseli, s a galéria két kiállítótere a Serpentine-tó két partján található. Az egyikben egész nyáron Christo és Jeanne-Claude: A hordók és a masztaba 1958–2018 című kiállítása látható, amely igyekszik szélesebb kontextusba helyezni a tavon úszó platformra felépített konstrukciót, végigvezetve a látogatókat azokon a korábbi projekteken, amelyekben a hordók már szerephez jutottak.

A masztaba az ókori Egyiptomban az előkelőségek egyik sírtípusa volt.

Christo és felesége az ókori formát modern alkotásban akarta visszahozni, olyan anyagból, amely ezt a térséget, pontosabban annak gazdagságát napjainkban jelképezi. Ezért választották az olajoshordókat.

Nem először dolgozott Christo olajoshordókkal, 1962-ben, még pályája elején, a berlini fal építése elleni tiltakozásul 441 ilyen hordóból épített falat, lezárva egy párizsi utcát. A „párizsi vasfüggöny” felépítése a maga idejében a Berlint kettéosztó fal ellen a művészet eszközeivel való tiltakozás egyik legjobb példájává vált.