Újra elindul a Resident Art galéria

Miért éppen most vágtatok bele? Hiszen a nyár kezdete nem éppen műkereskedelmi szezon.

Schneller János: Régóta azon dolgozunk, hogy legyen egy galériás terünk. Lehetőség nyílt a korábbi A.P.A. galéria helyiségeinek hosszú távú bérlésére a Horánszky utcában. A jó adottságokkal rendelkező hely régóta művészeti galériaként működik, így tovább tudunk lépni, folytatva azt a Resident Art-vonalat, amelyet 2016-ban elkezdtem, de most egy friss, nyolc-tíz tagból álló művészkörrel szeretnénk megjelenni. Amikor 2018-ban bezártam az Andrássy úton lévő lakásgalériámat, elkezdtünk pop-up helyszíneken vásárokat szervezni Ákossal, amelyek jól működtek, de két esemény közt nem voltunk megtalálhatók, emiatt nem tudtunk továbblépni a felfedezős, kapugalériás szerepkörből. Ennek következményeként más galériák elvitték tőlünk az általunk felfedezett tehetségeket, akiket mi hoztunk be a kortárs művészeti piacra, mi adtunk el tőlük először, és mi tartottuk őket az első években a piacon.

Mit jelent az, hogy továbblépnétek a felfedező szerepkörön? Hová szeretnétek pozicionálni a galériátokat?

S. J.: Csakis a legjobb galériák közé, hiszen eddig is magas színvonalat hoztunk a vásárainkon és a Gartenen egyaránt. Folyamatosan monitorozzuk a piacot, a kínálatot, a művészeket, hogy kiket válogassunk be a vásárainkra, majd közülük választjuk ki azokat, akikkel hosszú távon is együtt szeretnénk dolgozni. De a vásárokat megtartjuk a jövőben is. Ugyanúgy lesz idén Garten Balaton és karácsonyi vásár, amelyeket továbbra is pop-up helyszíneken valósítunk meg, a galériában pedig szerződéses művészekkel fogunk együtt dolgozni.

Milyen szempontok alapján válogattátok a művészkört?

S. J.: Kvalitás és személyes preferenciák alapján mindig közösen döntünk. Törekedünk rá, hogy a gyűjtők számára garantáljuk, az általunk képviselt művészekre érdemes akár befektetési alapon is pénzt áldozni. Igazából kettős a cél. Az egyik a vásárainkra jellemző felfedező attitűd megtartása, új vásárlóréteg megszólítása. A másik pedig a gyűjtők kiszolgálása, ami a galéria fő feladata lesz: kuriózumokkal, értékes műtárgyakkal, befektetési szempontokat is érvényesítve. A vásárokon akkora a merítés, hogy trendeket tudunk mutatni, a galéria pedig alkalmas arra, hogy mélyebbre menjünk.  

A háború utáni Zuglói Körhöz tartozó Hortobágyi Endre kiállításával nyitottatok. Miért?

S. J.: Hortobágyi Endre egy klasszikus kortárs, a neoavantgárd generáció tagja, aki nem kapott lehetőséget arra, hogy professzionális körülmények között tanulja a képzőművészetet. Politikai okokból nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, viszont ott volt a Zuglói Körben azokkal a művészekkel, akikből később befutott képzőművészek lettek (Molnár Sándor, Nádler István, Hencze Tamás, Bak Imre). A Zuglói Kör végével aztán eltűnt jó időre. Később, a 80-as évek közepén Andrási Gábor művészettörténész felfedezte. Több kiállítást is rendeztek neki, a legfontosabb állomás egy retrospektív tárlat volt az Ernst Múzeumban 1996-ban. Sajnálatos módon Hortobágyi két évvel később, 57 évesen meghalt. Ez egy félbemaradt és feldolgozatlan életmű volt, amelynek megvannak a nagyon fontos darabjai és a helye a magyar képzőművészetben. Sok időt töltöttünk a művek kutatásával, kiadtunk egy Hortobágyi Endre-monográfiát, és a Resident Art újraindításakor őt találtuk a legmegfelelőbbnek. Ákos még 2018-ban dokumentumfilmet rendezett Hortobágyi történetéből, a hagyatéka viszont engem talált meg. Ez szimbolikusan is jól értelmezi a közös munkánkat. Később sikerült a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményébe is bejuttatni néhány fontos művet. Ez egy jó történet, ami arra is példa, hogy miként lehet egy teljesen elfeledett életművet újra bevezetni a köztudatba, illetve talán ismét az érdeklődés középpontjába helyezni. Terveink szerint a jövőben rendezünk majd egy életmű-kiállítást egy nagyobb, nonprofit kiállítótérben is. De addig is érdemes megnézni az Egy hiányzó láncszem – Hortobágyi Endre festészete című kiállítást az újra nyílt galériánkban, június 30-ig.