Elérhető közelségben a százdolláros árfolyam

A Brent árfolyama négy év után először emelkedett hordónként 80 dollár fölé a múlt héten, míg az észak-amerikai WTI nagyjából 7 dollárral lemaradva követi az északi-tengeri referenciatípust. Mindkettő közel 20 százalékot drágult az idén. Az olajrali alapvetően geopolitikai hátterű: egyrészt drasztikusan csökkent a venezuelai kitermelés, másrészt az Irán elleni szankciók belengetése miatt a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) harmadik legnagyobb exportőre eshet ki a piacról, lyukat ütve a kínálaton.

Elemzők szerint várható, hogy az árfolyam megközelítheti a 2014-es százdolláros szintet. Egyrészt a világgazdaság jól teljesít, a növekedés széles bázisú, az olaj iránti kereslet világszerte nő, ami felhajthatja az árakat. Igaz, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) múlt heti jelentése szerint a magasabb olajárak beleépülhetnek a fogyasztói árakba, ami csökkenti az olaj iránti igényt. Ráadásul az Európai Unió és Kína növekedése is lassulni kezdett az év elején, bár ez egyelőre nem érinti az olajeladásokat. Az IEA becslése szerint azonban a lassulás és a fogyasztói árak emelkedése összességében nem hátráltatja a ralit.

Az Egyesült Államok palaolaj-kitermelése a 80 dolláros olajárfolyamnál már messze nyereséges, s az ország jó úton halad ahhoz, hogy a világ legnagyobb kitermelőjévé váljon. Az Energiainformációs Ügynökség (EIA) szerint már idén elérhetik a napi 12 millió hordós szintet, jókora lökést adva a globális kínálatnak. A geopolitikai kockázatok és a kieső globális kapacitások miatt azonban az amerikai túltermelés nem veszélyezteti érdemben a jegyzés emelkedését.

Támogatja a kurzust Szaúd-Arábia elköteleződése is a százdolláros árfolyam mellett. Az OPEC legnagyobb kitermelője már többször közölte: kitermelését a kvótája alatt tartja, nem fog több olajat exportálni csak azért, mert az elmúlt hónapokban megemelkedett az árfolyam. Lehet, hogy irreálisan magas árfolyamot céloztak meg, az elmúlt tizenöt évben ugyanis nagyjából csak ötven olyan hónap volt, amikor 100 dollár felett volt az átlagos Brent-jegyzés. Nem biztos tehát, hogy ez lenne az egyensúlyi állapot.

A kurzust leginkább az iráni események támogatják. A The Telegraph becslései szerint a mostani, nagyjából napi 2,2 millió hordós export harmada, napi 750 ezer hordó esne ki az amerikai szankciók miatt. A globális ellátás nincs veszélyben, a kieső iráni exportot más államok tudják pótolni. A Westbeck Capital elemzője ennek ellenére, a kockázatokra hivatkozva, jövőre 150 dolláros hordónkénti árat jelölt meg. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a százdolláros jegyzés már nincs messze.