Fél évszázada lépett be a svéd gyártó a korszerű luxusautók szegmensébe

A Volvónál 1968-ban kezdte el gyártani a 164-es modellt, ekkor látták elérkezettnek az időt, hogy feljebb pozicionálják magukat. A hathengeres csúcsmodell a Mercedes-Benz W108, azaz az S-osztály konkurense volt. Az 1968-as Párizsi Autószalonon leleplezett 164-esnek a vele párhuzamosan debütáló Jaguar XJ6-ossal és az E3-as kódjelű ikerlámpás BMW limuzinnal, amelyet 2500-as és 2800-as típusnévvel forgalmaztak kellett felvennie a versenyt. A Volvónál Jan Wilsgaard vezető formatervező a saját korábbi tanulmányautója, az 50-es években készült P358-as stíluselemeit használta fel a látványos átalakításhoz. A nagyobb tengelytávú, hosszabb orrú újdonság saját hűtőrácsot, első sárvédőket, motorháztetőt, lökhárítókat, fényszóró-foglalatokat és irányjelzőket kapott.

Bár testesebbnek tűnt, szélessége és magassága változatlan maradt a 144-eshez képest. Akkoriban a hathengeres motor mellett a fabetét és a bőrkárpit jelentette a felsőbb osztályba lépést. Igaz, a Volvo 164-esbe csak fautánzatú dekoráció jutott, ez volt az egyik első autó, amelyet az 1974-es frissítés után ülésfűtéssel szereltek fel. Ebben az évben a német, a brit és az ausztrál piacon megjelent a TE kivitel fényszórótörlő és -mosó berendezéssel, hátsó fejtámlákkal és olvasólámpákkal, négy hangszórós autórádióval, légkondicionálóval és kárpitozott, megvilágított csomagtartóval.

A személyautóban először és utoljára használt 3,0 literes hathengeres, B30-as jelű motor a karosszériához hasonló módon, a 2,0 literes négyhengeres, B20-as átalakításával született. 1971-ig két Zenith Stromberg karburátorral 130 lóerőt teljesített, az 1972-től választható, 1973-tól széria Bosch D-Jetronic elektronikus befecskendezéssel 160 lóerőre volt képes. Utódja, a többféle gyártó kínálatába is bekerült PRV V6-os lett. Mivel 1975-ben az USA-ban a Volvo 264-es még nem volt elérhető, a négyfokozatú kézi mellett háromfokozatú, Borg-Warner automatikus váltóval készülő 164-es egy évvel tovább maradt gyártásban. A kereskedők hiába jelezték a gyárnak, hogy igény lenne rá, kombiváltozat sosem készült, a típusjelzést szigorúan véve mind a 146 008 példány hathengeres és négyajtós volt.