Elfogyhattak Peking élénkítő eszközei

Januárban még többéves csúcson, tegnapra már többéves mélyponton voltak a vezető kínai részvényindexek. A Shanghai Composite Index több mint 25 százalékot esett január óta, közel négyéves mélypontra csúszott. A FTSE China is 25 százalékos mínuszban van idén, ez csak másfél éves negatív rekord. A Shenzhen már bő 30 százalékot gyengült január óta, 2014-ben állt legutóbb ilyen alacsony szinten. A jüan gyengülése áprilisban indult, azóta 10 százalékot veszített értékéből a dollár ellenében. Az árfolyamcsökkenés hátterében a kereskedelmi háborús félelmek, valamint a kínai gazdasági lassulással kapcsolatos aggályok állnak.

Korábban, amikor a kínai eszközök árfolyama zuhanni kezdett, a kormányzat erőteljes fiskális és monetáris stimulussal szabott gátat a jelenségnek: gigaberuházásokat indított, a jegybank pedig fokozta a hitelkihelyezést, hogy pörgesse a gazdaságot. A 2014-es adósságválságkor a jegybank a 6 százalékos rátát bő fél év alatt 4,35 százalékra csökkentette, és azóta is ott tartja. Nyáron a gazdasági lassulás okozta félelmek miatt a kínai vezetés több gazdaságélénkítő intézkedést jelentett be, a szokásos recept szerint infrastrukturális beruházásokat indított, a jegybank pedig 74 milliárd dollárt pumpált a bankrendszerbe. Ám már akkor is hangsúlyozták: nem akarnak visszatérni a korábbi évek támogató politikájához, az intézkedéseket csupán finomhangolásnak tervezték.

Több elemző úgy gondolja, hogy Kínának a nyári intézkedéseken túl már nincsenek meg a fiskális és monetáris eszközei, hogy megelőzzön egy esetleges lassulást, és felpörgesse a gazdaságot. A szakértők kiemelték, hogy a kínai tartalékok jelentősen csökkentek 2014 óta. A devizatartalékok a 2014-es 4000 milliárd dolláros csúcs óta csaknem 25 százalékkal, 3100 milliárd dollárra estek, ennek fő oka a költségvetési lazítás, valamint az új selyemút gazdasági övezet kialakítását célzó programban nyújtott több mint ezermilliárd dollárnyi hitel.

A hitelkihelyezés felpörgetése sem tűnik jó megoldásnak. A kormányzat évek óta jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy felszámolja az árnyékbankrendszert. A folyamatnak már látszik az eredménye: a beruházási aktivitás folyamatosan csökken, az év eleji 7,9 százalékról augusztusra csak 5,3 százalékra esett. A legális bankrendszer pedig ugyan hitelképes, de nagy adósságokkal küzd, a további hitelkihelyezés csődközeli állapotokat eredményezhetne. Az állam nyilván vállalhatná az ebből eredő kockázatot, de kérdés, hogy az apadó tartalékok mellett mennyire akar beszállni egy esetleges bankmentésbe. Az alapkamatot is lehetne csökkenteni a mostani 4,35 százalékról. Ugyanakkor a legutóbbi 2014–15-ös lazító hullám jelentős tőkekiáramlást eredményezett: 10 százalékos devizagyengülés és majdnem 40 százalékos tőzsdei zuhanás kísérte az alapkamat-csökkentést. Ezt a leértékelődést most biztos el akarja kerülni a kormányzat.

A probléma a kínai makro­ada­tokon egyelőre nem látszik érdemben. A GDP-növekedés nem lassult, három éve minden negyedévben 6,7 és 6,9 százalék közt mozog éves bázison. Az infláció is stabil, 2 százalék körül oldalazik bő egy éve. A gazdasági szerkezetátalakítás jól halad, a lakossági fogyasztás egyre bővül, a külkereskedelmi mérleg többlete pedig ugyan még mindig masszívan pluszos, de csökkenő pályán van. A 2015-ös, 2,7 százalékos GDP-arányos folyó fizetési mérlegtöbblet tavaly már csak 1,3 százalék volt, az idei első negyedévben – 15 év után először – a mérleg mínuszos lett. Több indexen viszont az látszik, hogy a piac már nem látja olyan fényesen a jövőt: a beszerzésimenedzser-indexek mind zsugorodtak az idén, és az új megrendelések száma is csökken.