Szlovákia már régen kimászott a nem túl mély gödörből

Szlovákia elképesztő lendületű gazdasági felzárkózását törte ketté a 2008 őszén Európába is begyűrűző világválság. Mindez szó szerint értendő, hisz 2005-ben 6,8, 2006-ban 8,5, 2007-ben pedig 10,8 százalékos volt az éves gazdasági növekedés üteme. Ennek köszönhetően a vásárlóerőt is figyelembe vevő egy főre jutó GDP az uniós átlag 72 százalékára ugrott 2008-ra – a 2004-ben mért 57 százalékról.

A válság kirobbanását követő első hetekben Pozsony azzal áltatta magát, hogy az elsöprő lendület, a hazai bankok felelősségteljes pénzpolitikája elég támasz a gazdaság számára, ám hamar kiderült, hogy képtelenség Dévénynél megállítani a negatív hullámot. Míg 2008 második és harmadik negyedévében a szlovák gazdaság éves szinten 7,9, illetve 6,6 százalékos növekedést produkált, addig az utolsó három hónapban már 2,7 százalékos visszaesést tapasztaltak, a munkanélküliség pedig a negyedik negyedévben 1 százalékponttal nőtt. Az esztendő végére 219 ezer főre kúszott fel az állástalanok száma, majd 2009 végére már 335 ezerre ugrott, s a gazdaság recesszióba süllyedt (5 százalékos visszaesést szenvedett el). Szlovákia épp a válság mélypontján, 2009 januárjában vezette be az eurót. Miközben a cseh korona és a magyar forint a krízis hatására gyengülni kezdett, addig Szlovákia a tervezettnél is sokkal jobb árfolyam mellett vezethette be a közös uniós fizetőeszközt (a kezdeti 38 korona/euró helyett végül 30,126 korona/euró szinten). Ennek következményeként a szlovák polgárok 2009 januárjától megrohamozták a határhoz közel fekvő külföldi városok boltjait. Szlovákia kiskereskedelmi forgalma akkorát zuhant, hogy még öt évvel később sem kúszott fel a válság előtti szintre. A Fico-kormány kezdetben nem akarta tudatosítani a krízis mélységét, nem dolgozott ki takarékossági intézkedéseket. Az államadósság meglódult: míg 2008-ban 19 milliárd euróra rúgott, addig 2012-ben már 37,5 milliárdra. Ez GDP-arányosan azt jelenti, hogy a 2008-as 27,6 százalékról 47 százalékra emelkedett 2012-re. E terhet máig nyögi Szlovákia, hisz 2016-ban már 52 százalék volt az adósságráta, igaz, várhatóan 2019-re újra 50 százalék alá süllyed. Ám a munkanélküliség terén újra a 2008 előtti szinten mozog az ország: abszolút történelmi mélyponton, 5,5 százalék körül stagnál az álláskeresők aránya, miközben 2010-ben 14,4 százalékon állt a mutató.

A 2009-es GDP-zuhanást 2015 óta 3 százalék feletti növekedés követte, az uniós átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP felkúszott 77 százalékra, ahol már négy éve stagnál, azaz lendülete megtorpant. Szerencsére a bérek terén mindez nem érvényes. Bár a 2008-as 723 eurós országos átlagbér 2012-re csupán 805 euróra nőtt, azóta felgyorsult a bérkiáramlás, és 2018 második negyedévében az országos átlag először lépte túl az 1000 eurót. Párhuzamosan a hitelfelvételi kedv is rekordokat dönt: Szlovákia napjainkban a lakossági eladósodás ütemének terén uniós első, ezért a nemzeti bank többször szigorította a hitelezés feltételeit. Összességében tehát északi szomszédunknál már csak a korábbinál magasabb államadósság emlékeztet a 2008 őszétől bekövetkező gazdasági krachra.