Egyelőre várniuk kell a Santander hitelezőinek

Amikor a Deutsche Bank 2008-ban bejelentette, hogy 1 milliárd euró értékű, Tier 2 osztályba sorolt kötvényét nem cseréli le, a teljes szubordinált piac 10 bázispontot ugrott, és az újságok címlapjain arról olvashattunk, hogy vajon kielégítő-e az európai bankrendszer szavatolótőkéje.

A szavatolótőke a pénzintézet saját tőkéje és az alárendelt kölcsöntőke összege. Ahhoz, hogy egy bank működjön, hitelezzen, forrásra van szüksége, amelynek a felvételéhez biztosíték kell. A tőkefedezet összegyűjtésének legegyszerűbb, de elég költséges módja részvényt kibocsátani. Olcsóbb olyan hibrid értékpapírokat eladni, amelyek kötvénynek látszanak, de néhány jellegzetességük inkább a részvényre hajaz: lejárat nélküliek, ha a pénzintézet úgy dönt, kihagyhatja a kamatfizetést, és elég gyakran átváltoztathatók részvényre is, valamint akár nullára is leírhatók. A Bázel III. szabályrendszer 2014 óta igyekszik a globális pénzpiacot megvédeni a 2008-ashoz hasonló krízistől, ennek elemei ezek az Additional Tier 1 Capital értékpapírok, azaz AT1-es kötvényszerű instrumentumok.

Anélkül, hogy a bonyolult és jelenleg is változó szabályrendszert ismertetnénk, az AT1-eknek az a legfontosabb sajátosságuk, hogy a szabályozók részvénynek tekintik őket, azaz baj esetén veszítenek az értékükből, ezzel tompítva a bank veszteségeit. A befektetők azonban hajlamosak arra, hogy inkább kötvényként kezeljék őket, amelynek fix árfolyama van lejáratkor, és kamatot fizet. Már csak azért is, mert az új szabályozásnak megfelelően az AT1-es papírok bár elméletileg sosem járnak le, általában öt év után tartalmazhatnak egy visszaváltási opciót, azaz a bank – ha talál hasonló vagy olcsóbb finanszírozást – kifizetheti a tőkét. A bankok eddig általában az első visszaváltási dátumon lecserélték az AT1-es értékpapírokat újakra.

Matt Levine, a Bloomberg szakértője szerint a Santander indoklása megfelelt a szabályoknak: mivel csak drágábban tudná ugyanazt a célt finanszírozni, nem váltja vissza az AT1-eket. Legfeljebb az elégtelen tájékoztatás miatt panaszkodhatnak a befektetők, akiket egészen az utolsó pillanatig „sötétben hagyott” a bank. „Ha elfogadjuk, hogy névleg ezek a papírok lejárat nélküliek, de elvárjuk, hogy öt év után visszaadják a kezdeti tőkét, akkor hogyan lehetne ezeket banki szavatolótőke-elemnek tekinteni, hiszen nem mások, mint közönséges ötéves futamidejű kötvények, amelyekre ráírták, hogy örökjáradékot adnak? Arra is számíthatunk, hogy ha egy bank öt év után megtartaná az AT1-tőkét, akkor a befektetők arra gondolnak, hogy közel áll a fizetésképtelenséghez, és a szavatolótőke lehet az, amely összeomlást indíthat el?” – teszi fel a kérdést Matt Levine. Az európai finanszírozás az emelkedő alapkamatokkal együtt drágul, ezért érdemes figyelni az AT1-es értékpapírokat.