A román lej lett a régió nagy vesztese
A befektetők az idén hullámvasútra ültették a forintot: a hazai deviza az euróval szemben 2,5 százalékos erősödéssel kezdte az évet, hogy aztán 4,5 százalékot gyengüljön. A forint
euróval szembeni 327,5-es tegnapi keresztárfolyama már közel volt a kicsivel 330 feletti történelmi mélyponthoz. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) hiába hangsúlyozza folyamatosan, hogy nincs árfolyamcélja, a piac időről időre teszteli a jegybankárok tűréshatárát. A mostani gyengülési hullám akkor indult, amikor a márciusi kamatdöntő ülés után Matolcsy György jegybankelnök közölte: a kamatfolyosó szűkítése és a devizaswap-állomány 100 milliárd forintos csökkentése egyszeri intézkedés volt, nem pedig a szigorítási ciklus első lépése.
A forintárfolyamra a makrogazdasági folyamatok és a piaci hangulat is erőteljes nyomást helyez. Az infláció az ultralaza monetáris politika mellett hat és fél éve nem látott szintre, 3,9 százalékra gyorsult. A folyó fizetési és a külkereskedelmi mérleg ugyan még többletes, de a szufficit trendszerűen csökken. A befektetők pedig a kereskedelmi háború miatt inkább a kockázatkerülést választják, ami érzékenyen érinti a fejlődő és feltörekvő piaci devizákat. Ugyan a legtöbb befektetési bank és alapkezelő már nem egy csomagban kezeli a forintot a legsérülékenyebb eszközökkel, a török lírával vagy az argentin pezóval, de az általános fejlődő piaci tőkekivonást a hazai deviza is megérzi.
A rövid idő alatt bekövetkezett jelentős forintgyengülés ellenére nem a hazai deviza teljesít az idén a legrosszabbul az euróval szemben. A régió vesztese egyértelműen a román lej 2,1 százalékos idei leértékelődéssel. Tavaly már egyértelmű volt, hogy a hitelezés felpörgetésével túlhevítették a román gazdaságot, az infláció 5 százalék fölé gyorsult, a bérek átlagosan 10 százalék fölötti ütemben emelkedtek, mielőtt befagyasztották volna őket. A lejnek alig akad támasza: az ország 4,5 százalékos GDP-arányos folyó fizetési mérleg hiánya messze a legrosszabb a régióban, valamint csak Romániában mínuszos a külkereskedelmi mérleg, amely a masszív importnövekedés miatt tovább romlik. A devizagyengülés ellen a jegybank hiába emelte rövid idő alatt három lépésben 2,5 százalékra, a régióban a legmagasabb szintre az alapkamatot, nem tudta fékezni az árfolyam esését. A befektetők azonban felemásan gondolkodnak az országról: míg az idén majdnem 30 bázispontot emelkedett a tízéves államkötvény hozama, addig az ötéves CDS-felár 14 ponttal 90 pontra esett.
A régió két legerősebb gazdasága, a cseh és a lengyel viszont jó állapotban van: a helyi devizák alig vesztettek értékükből, az infláció erőre kapott az idén, de mindkét országban a jegybanki tűréshatáron belül van, a GDP-növekedés pedig kiegyensúlyozott. Lengyelországban ráadásul a mostani uniós költségvetési ciklusban biztosított források egy részét még nem osztották ki, így az idén további jelentős gazdaságélénkítés és -fejlesztés várható. A legtöbb szakértő szerint az ország erős makrogazdasági fundamentumokkal rendelkezik, a gazdasági egyensúlytalanság pedig rendkívül alacsony. Korábban több elemző azt jósolta, hogy a régióban a lengyel nemzeti bank kezdi el leghamarabb a szigorítást, ezt azonban sem a 2 százalék alatti infláció, sem a zloty árfolyama nem indokolta. A lengyel deviza tavaly a fejlődő piaci tőkekivonás alatt is alig 5 százalékot gyengült. A béremelkedés stabil, éves bázison havi 6-7 százalék körül alakul, köszönhetően a szűk munkaerőpiacnak. Ennek ellenére elképzelhető, hogy a zloty tovább gyengül az idén, a határidős árazások alapján ugyanis a befektetők középtávon már monetáris lazításra számítanak.
A cseh jegybank igen aktív volt: az elmúlt két évben nyolcszor emelte az alapkamatot, amely most
2 százalékon áll. Az infláció ugyanis a szigorítási ciklus kezdetén váratlanul ugrott meg 0,5 százalékról 2 százalékra. Amióta 2017 elején elengedték az euróhoz rögzített 27-es árfolyamszintet, a korona alig 4,5 százalékot erősödött, amit azonban a jegybank kevesell. A piaci árazások alapján az idén vélhetően lesz még egy kamatemelés, noha az enyhén csökkenő infláció nem indokolná ezt a lépést. Nem kizárt ugyanakkor, hogy a dinamikusan erősödő lakossági fogyasztás ismét emelkedő pályára tereli a mutatót. A szűk munkaerőpiac okozta markáns béremelkedés érdemben emelte az exportot, ami az idén vélhetően a negatív tartományba csúsztatja a GDP-arányos folyó fizetési mérleget.
