Eggyel kevesebb a printlap a divatpiacon
A lakberendezésben a csináld magad érezhetően nagyobb erőket mozgat meg, mint a divatiparban. A Bloomberg híre szerint a H&M svéd ruházati lánc napokban megjelent stíluskatalógusa az utolsó volt. A ruházati cég szerint az online felületeken elérhető katalógusok és az online vásárlás erősödése miatt okafogyottá vált a katalógus további megjelentetése. Holott a magazint 1980 óta folyamatosan terjesztette a cég, és sok helyen nagyon keresett volt. A világ egyik legnagyobb lakberendezési magazinja azonban továbbra is erős.
A ruházati piacon nem a H&M volt az első cég, amely lemondott a printkiadványáról. Az Otto, amely kifejezetten a postai csomagküldésre alapította a magazinját, 69 év után, tavaly dobta be a törülközőt, míg a Victoria’s Secret három évvel ezelőtt döntött a print beszüntetéséről. A svéd H&M döntésében halványan szerepet kapott a költséghatékonyság is, hiszen a magazint 72 országban többmilliós példányszámban terjesztették – nyilvánvalóan hatalmas költséggel. A kiadások csökkentése valószínűleg fontosabb volt, mint az online értékesítés erősödése.
A Bloomberg a H&M kiadványát az IKEA lakberendezési katalógusával állította párba. A tavaly megjelent (2018–2019-es szám) 190 milliós példányban került a fogyasztókhoz. Ezzel világszinten a legnagyobb példányszámú lakberendezési magazinnak számít, itthon például a legnagyobb példányszámú periodikára is igényt tarthat – jóllehet éves megjelenésről beszélünk. Vagyis nem úgy tűnik, hogy a piac érdektelen lenne a katalógusokra. Sőt a papíralapú eredménykommunikációs marketingkiadványok, promóciós és ötletmagazinok vagy akár a bor-, sajtkatalógusok az utóbbi néhány évben reneszánszukat élik.
Ennek egyetlen logikus magyarázata, hogy a fogyasztók értik és használják az online felületeket, de szívesen vesznek a kezükbe papíralapú termékeket, amelyekkel közelebb érzik magukat a bemutatott ötlethez, stílushoz vagy termékhez.
Animáció
Míg itthon a marketingkommunikációt jellemzően kiadványok formájában oldják meg a cégek, addig Nyugat-Európában hódít a 30 másodperces vagy egy-két perces, animált, grafikai elemeket tartalmazó kisfilm, amelyet a közösségi médián terjesztenek, vagy mérete olyan kicsiny, hogy akár elektronikus levélbe illeszthető. A nyugati grafikai stúdiók a kiadványszerkesztés mellett erre egyre nagyobb erőforrásokat áldoznak. | VG
