Sokat kell még tanulniuk az új véleményformálóknak a régiektől

A legfrissebb kutatások szerint a világ fejlettebb részén élő fiatalok jelentős része tervezi úgy az életét, hogy menő véleményformáló, vagyis influencer lesz. A jelenség új keletűnek tűnik a közösségi médiában, ám itt sincs új a nap alatt. A véleményformálásból már harminc éve is komoly vagyonok keletkeztek, és az elmúlt évtizedekben komplett iparág épült fel rá. Az alap-mondanivaló a csináld magad, vagyis a DIY (Do It Yorself) volt. A legsikeresebb véleményformálók ma sem tudják kikerülni e témakört, legyen az házi barkácsolás, életmódtanácsok, esetleg főzési tippek, sminktrükkök. A DIY az ötvenes évek közepe óta tematizálja a fogyasztói kultúrát.

A csináld magad mozgalom az Egyesült Királyságból indult, de az Egyesült Államokban domborodott ki elsősorban a gazdaságosság és a háztartási kiadások racionalizálása miatt. Ha egy leeső polc saját kezűleg is megszerelhető, miért kellene szakembert hívni a javításához, vagy miért kellene a javítható termékek helyett újat venni? A szolgáltatások és az új termékek vásárlása sokba kerül, és sok esetben indokolatlan. Aki pedig ért a kiadások csökkentéséhez, az jogot formálhat arra, hogy mindenről megmondja a véleményét.

A csináld magad elsősorban a házi és a ház körüli munkálatok önálló elvégzésére vonatkozott. Az Egyesült Államokban a mozgalom szárnyra kapott, és a hetvenes években egyre több kiadvány készült arról, hogyan kell saját kezűleg felújítani egy házat. Innentől kezdve az élet több területére is beszivárgott a DIY, például Angliában komplett leírásokat lehetett találni arról, hogyan rakjunk össze saját kezűleg egy Mini autót. A csináld magad átszivárgott a divatba is. Emlékezetes a Burda magazin, amely az ötvenes évektől már létező kiadvány volt, de csak néhány évtizeddel később vált igazán sikeressé, az áttörést pedig az 1987-es, szovjetúnióbeli megjelenése hozta. A DIY-mozgalom a lappal debütált a vasfüggöny mögött. A mozgalom sikere annak köszönhető, hogy a világnak ezen a felén kényszerűségből már jó ideje létezett a csináld magad. Ugyancsak mérföldkő volt a DIY-mozgalom életében a videomagnó megjelenése, az eszközre egyre több oktatóvideó készült: mit hogyan kell csinálni a ház körül, a ruházkodásban, az ételkészítésben vagy akár a tőzsdézésben? Az úgynevezett oktató- (ma a YouTube-on tutorialként emlegetett) videók olyan sikeresek voltak, hogy az Egyesült Államokban a kábeltévés boom időszakában több csatorna döntött úgy, hogy DIY-műsorokat indít. Végül DIY-csatornák jöttek létre napi 24 órás adásokkal.

A kilencvenes években elindultak a webes DIY-blogok is, de az akkori számítástechnika még nem tette lehetővé a videók közvetítését, így a csináld magad megmaradt televíziós műfajnak. A csatornák és a kiadványok nagyjából a 2000-es évekig támogatták a mozgalmat, ám a webes felületek technikai fejlődése lassan, de biztosan átterelte a figyelmet az internetes tartalmakra. A 2005-ben induló YouTube pedig egyértelműen átvette a kábeltévék szerepét a piacon. Ezzel együtt megjelentek azok az igazi véleményformálók, akiket ma influencereknek neveznek. Az olyan kövületek, mint Martha Stewart vagy Bob Vila, átadták a terepet az újhullámnak. Míg ők elsősorban az összegyűjtött tudást adták át a vizuális eszközök segítségével, esetleg márkaválasztási tanácsokat sugalltak, az újak már azt is megmondták, mi a menő, és mi nem az.

A DIY-mozgalomra a kétezres évekig több milliárd dolláros hasznot hajtó kiadói iparág épült fel, amelynek közvetítésével a gyártók és a kereskedők több százmilliárd dolláros forgalmat hozó termékeiről alkottak képet a felhasználók. A DIY-oktatók segítségével erősödött meg a barkácsáruházak szerepe a kiskereskedelemben, és nem mellesleg nekik köszönhető, hogy az autóalkatrészeket nemcsak a nagy gyártók állítják elő, hanem kisebb manufaktúrák is, és egyéni felhasználóknak értékesítik. A DIY-oktatók sok esetben ismertebbek voltak néhány hollywoodi színésznél vagy országos politikusnál. A műsoraikkal és oktatóvideóikkal a kilencvenes évektől kezdve már nemcsak azt mutatták meg, hogy mit hogyan tudnak a fogyasztók saját kezűleg megcsinálni, hanem életviteli ezotériát is kínáltak. A titkuk az volt, hogy mindig edukálni akartak, használható információt adtak át a követőiknek, akik egyre többet tudtak meg a vállalatok marketingjéről, a reklámokról, a pénzügyi rendszerek működéséről vagy akár a bútoriparról. Vagyis mindenről, ami ma mozgatja a világgazdaságot és hatással van a hétköznapi életre.