Hathatós lépéseket sürgetnek a kutatók
Két Celsius-fok különbség nem tűnik soknak, de bolygónkon a virágzó élet és a katasztrofális éghajlat közötti választást jelentheti. Az átlaghőmérséklet változásának vizsgálatában a globális döntéshozók és üzleti vezetők a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítását kezelik kulcskérdésként. A Global Carbon Atlas múlt héten megjelent adatai azt mutatják, hogy alig néhány ország felelős a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok döntő hányadáért.
A négy legnagyobb kibocsátó – Kína, az Egyesült Államok, India és Oroszország – a légkörbe jutó szén-dioxid több mint feléért felel. Az élen álló tizenöt országban keletkezik az üvegházhatású gázok majdnem háromnegyede (72,2 százaléka). A nagy gazdaságok „lábnyomai” a légkörre is erőteljesebb hatással vannak. Az adatok összeállítói ennél árnyaltabb képet is rajzoltak: megnézték a kibocsátási adatokat a lakosság számához viszonyítva. Ezt a listát pedig már egyértelműen a kőolaj-kitermelő országok – Katar, Trinidad és Tobago, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Szaúd-Arábia – vezetik, tény azonban, hogy a top 20-ban itt is megtalálhatók a nagy népességű államok: Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok, Kanada, Dél-Korea, Oroszország és Németország.
Az adatokat feldolgozó Visual Capitalist arra is felhívta a figyelmet, hogy az éghajlatváltozásra az urbanizáció is számottevő hatással volt. Ahogy azt Neil Kaye éghajlatkutató feltérképezte: az üvegházhatású gázok 30 százaléka az elmúlt 15 évben, 50 százaléka az elmúlt 30 évben került a légkörbe, a globális kibocsátás 90 százaléka pedig az utóbbi 85 év hozadéka. A kibocsátás üteme számottevően gyorsul: az első 400 milliárd tonna szén-dioxid légkörbe jutásához 217 év kellett (1751–1967 között), a másodikhoz már csak 23 (1968–1990), a harmadikhoz 16 (1991–2006). A negyedik 400 milliárd tonna atmoszférába jutásához viszont már elegendő volt tizenegy esztendő (2007–2018 között).
A kutatók az adatokat elemezve arra hívják fel a figyelmét, hogy annak érdekében, hogy 2050-ig dekarbonizált gazdaság jöjjön létre (erre lenne szükség ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérsékletének növekedése ne haladja meg az éghajlatváltozási következmények szempontjából elviselhetőnek ítélt mértéket), 2020-ig meg kell hajlítani a kibocsátási görbét, azaz növekedés helyett mérsékelni kellene a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét.
