Jön a további euróövezeti lazítás
A laposan megmozgatta Mario Draghi tegnapi, galamblelkű beszéde az európai piacokat. Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke a portugál Sintrában tartott kétnapos konferencián arról beszélt: tovább lazít a jegybank, amennyiben az infláció nem emelkedik a 2 százalékos célszint közelébe. Az elnök szerint készek a teljes eszköztárat bevetni, akár csökkenthetik a nullaszázalékos alapkamatot vagy újraindíthatják az eszközvásárlási programot. Az euró azonnal esni kezdett, 0,3 százalékot gyengült a dollár ellenében. A 10 éves német állampapír hozama 7 bázispontot esve új történelmi mélypontra, mínusz 0,32 százalékra zuhant, míg a 10 éves olasz hozam bő egyéves negatív rekordra, 2,1 százalékra érkezett. A részvénypiacok a kezdeti útkeresés után begyújtották a rakétákat, kora délutánra a DAX, a CAC 40 és a brit FTSE 100 is csaknem 2 százalékos pluszban volt.
Draghi hangsúlyozta, hogy a további lazítás nem fog akadályokba ütközni, ugyanakkor megjegyezte: lehet, hogy a szabályrendszert módosítani kell. Az EKB ugyanis több szabállyal korlátozta saját mennyiségi lazítóprogramját, például legfeljebb egy ország adósságának egyharmadát vásárolhatják fel. Tárgyalnak a többszintű betétikamat-rendszerről is a következő hetekben, ami különösen szükségszerű lehet, ha az alapkamatot követve az amúgy is mínusz 0,4 százalékon álló betéti kamat is tovább csökken az idén.
Ugyan az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy az elnök meg akarja várni a további stimulussal mandátumának őszi végét, de a piac már a Fed lazítására készül, az euróövezeti jegybank kénytelen követni a trendet. Kérdés azonban, hogy a piac mennyire bízik a további stimulusban: a korábbi, csaknem négyéves mennyiségi lazítóprogram nem hozott átütő eredményt, ahogy a bő három éve nulla százalékon tartott alapkamat sem. Működni valószínűleg nem fog, de legalább a piacok nem omlanak össze – közölte lapunkkal Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. „Kis ideig tartható a helyzet az ultralaza kondíciókkal, de hosszabb távon a megoldás vélhetően az inflációs célt követő rendszer újragondolása lesz.”
A jegybankár tegnapi beszédének fényében különösen érdekes, hogy sajtóhírek szerint Németország ismét Jens Weidmann EKB-elnökségéért lobbizik. Mivel a szintén német Manfred Weber európai bizottsági elnöki esélyei drámaian megcsappantak, a német lobbi a második célkitűzés, az EKB-elnöki tisztség felé fordul. Weidmann azonban híres szigorú héjahangvételéről, jó ideje a mielőbbi szigorítás szükségességét hangsúlyozza: az újabb lazítás árnyékában szinte elképzelhetetlen a jelölése.
Draghi 2020 nyaráig kijelölte az ultralaza vonalat, nem lenne hiteles, ha Weidmann hirtelen galamblelkűnek próbálna látszani, az pedig kizárt, hogy ősszel kihátráljon a stimulusból, és szigorítani kezdjen – vélte Virovácz. Az elemző szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Berlin lemond mindkét tisztségről, cserébe megegyezik Párizzsal, hogy a németekkel töltik fel az EKB kormányzótanácsát. „Hatékonyabb lenne a német irányvonal érvényesítése, ha a döntéshozó testületben ülne több német, mint ha a német elnök egy személyben hadakozna a galamblelkű tagokkal.”
A piaci hatást Donald Trump sajátos értelmezéssel kommentálta: Draghi beszéde gyengítette az eurót a dollárral szemben, tisztességtelen versenyelőnyt okozva az Egyesült Államok kárára, pont úgy, ahogy Kína teszi. Pedig az elnök örülhetne is: Draghi beszéde után az amerikai piacok is emelkedéssel nyitottak, mivel vélhetően csökkenni fog a jövőbeli monetáris széttartás a két nagy jegybank között.
