Ötvenmilliárd dollár értékű olajkutatási beruházás kerülhet egyenest a kukába, ha a párizsi klímaegyezményt aláíró országok valóban tartják magukat eredeti vállalásaikhoz. És ez csak a hét legnagyobb olajtársaság tavaly jóváhagyott fejlesztéseit foglalja magában – hívják fel a figyelmet friss elemzésükben a Carbon Tracker (CT) kutatói. Az intézet szerint a Shell 13 milliárd dollár értékű kanadai földgáz-cseppfolyósító projektje, a BP, az Exxon, az Equinor és a Chevron közös, 4,3 milliárd dolláros azerbajdzsáni kitermelésbővítése, valamint az előbbi kvartett és a Total 1,3 milliárd dolláros angolai mélytengeri kutató-kitermelő terve is bukásra lenne ítélve, ha kellő szigorral lépnének fel az adott országok. De ez csak a jéghegy csúcsa, a CT szerint 2030-ig az olajiparban globálisan 2200 milliárd dollárnyi projekt és eszköz értékelődik le drámai mértékben, ha mindenki betartja, amit vállalt, vagy még szigorít is valamennyit. Rámutatnak, hogy a Shell, a BP és az Exxon vezetői annak ismeretében döntöttek a rizikós beruházások mellett, hogy tisztában voltak a környezetre gyakorolt negatív hatásaikkal.
A CT és más szervezetek hasonló jelentéseinek kézzelfogható haszna is volt, a befektetők nyomást helyeztek az olajvállalatok vezetésére, s elérték, hogy a korábbiaknál több forrást fordítsanak a zöldenergia hasznosítására. Ugyanakkor az olajcégek is kényszerpályán mozognak, az ázsiai gazdaságok fokozódó keresletének kielégítéséhez új mezőket kell találniuk s kitermelésbe vonniuk. A hangzatos klímavédelmi kijelentések és a tettek azonban sokszor nincsenek összhangban egymással, a kutatás szerint ugyanis tavaly az olajmultik beruházási keretük 30 százalékát a párizsi célokkal összeegyeztethetetlen fejlesztésekre költötték. Andrew Grant, a jelentés egyik szerzője szerint az olajtársaságok egyszerűen nem akarnak tudomást venni a másfél fokos globális felmelegedésről mint a párizsi szerződésben megjelölt fő veszélyforrásról. Tudósok ezt a szintet tartják a fordulópontnak, ahonnan drámaian felgyorsulnak az öngerjesztő jelenségek: a tengerszint emelkedése, a halálos hőhullámok, a természeti katasztrófák, a termést megtizedelő aszályok vagy épp az áradások.
A zöld mellény egyelőre lötyög az olajmultikon, a stratégiaváltást azonban kétségtelenül megkezdték, erre utal, hogy sorra jelentik be távozásukat az egykor olajban gazdag területekről. Az Exxon például négymilliárd dollárt szeretne kapni norvégiai érdekeltségeiért, és több mint száz év után hagyná ott Skandináviát. Az amerikaiak csomagban adnák el mintegy húsz mezőben lévő részesedésüket, amelyeken a norvég Equinorral és a Shell-lel közösen dolgoznak. A vevő azonban valószínűleg nem közülük kerül ki, a Reuters szerint a Var Energi nevű norvég cég lehet a befutó, s az üzletet még szeptemberben nyélbe üthetik. Az Exxon a Norvégia északi-tengeri felségvizein lévő kútjaiból napi 170 ezer hordó olaj-egyenértékű szénhidrogént termelt 2017-ben. Az oslói Rystad Energy tanácsadó cég számításai szerint több mint nyolc évre elegendő, 530 milliós készletet hagy utódjára az Exxon, amely a Texasban és Új-Mexikóban fekvő Permian-medence palaolajának kitermelésére, valamint a Venezuela szomszédságában, Guyanában lévő hatalmas lelőhelyeinek kiaknázására fordítja energiáit és milliárdjait. Bő egy hete a BP jelentette be, hogy hat évtized után elhagyja Alaszkát, s 5,6 milliárd dollárért eladja ottani érdekeltségeit a Hilcorp Energynek. A britek mezői is kimerülőfélben vannak, kitermelésük mára 74 ezer hordóra csökkent. A BP az adósságcsökkentés mellett szintén amerikai palaolaj-termelésbe fekteti a pénzét, ami zöldmegoldásnak aligha nevezhető.
Az olajmultik tavaly beruházásaik
30
százalékát a klímacélokkal összeegyeztethetetlen
projektekre költötték
