Meginoghat Latin-Amerika mintagazdasága

Bolívia gazdaságpolitikája valószínűleg változatlan marad Evo Morales vasárnap esti lemondása után, az elnök ugyanis ezen a téren viszonylag jó örökséget hagy maga után. A robusztus belső fogyasztásnak és a kormányzati kiadásoknak köszönhetően a GDP éves növekedése 3,1 százalékot ért el 2019 első felében, és a Világbank, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint az idén 4 százalékos lesz, vagyis várhatóan továbbra is a régió legjobbja marad. A FocusEconomics szakértői 2020-ra 3,7, 2021-re 3,5 százalékos bővülésre számítanak. A legfőbb exporttermék, a földgáz szállításának visszaesése miatt azonban ez még így is csökkenés az előző évek átlagosan 5 százalékos növekedéséhez képest, a jóléti programok pedig a GDP 8 százalékára tornászták fel a költségvetési deficitet.

Latin-Amerika legrégebb óta hatalmon lévő elnökét nem is a gazdaság helyzete kényszerítette lemondásra, hanem a választások október 20-i első fordulóján tapasztalt súlyos szabálytalanságok és egyértelmű manipulációk miatt kirobbant tiltakozások. A tüntetéseken három ember meghalt, és több mint 400 megsebesült, a hét végén pedig már a hadsereg és a rendőrség parancsnoka is távozásra szólította fel az elnököt, akinek 13 éves uralma egyébként ritkán látott gazdasági és politikai stabilitást hozott a kontinens legszegényebb országa számára. A bolíviaiak egészségesebbek, gazdagabbak, magasabban képzettek, hosszabb életűek és egyenlőbbek, mint bármikor az ország története során. Az ENSZ Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottságának adatai szerint a mélyszegénységben élők aránya 38,2 százalékról 15,2-re, a szegényeké 60,6 százalékról 34,6-re esett vissza 2018-ra. A GDP a 2005-ös 9,6 milliárd dollárról 2019-re 43,7 milliárdra nőtt, egy főre vetítve pedig ezer dollárról majdnem 3900-ra

emelkedett. Az infláció tavaly kilencéves mélypontra, 1,51 százalékra esett vissza, és a központi bank előrejelzése szerint idén is csak 1,35 százalék lesz. Az állami befektetések összege 2005 és 2017 között több mint a hétszeresére, 629 millió dollárról 4,7 milliárdra nőtt, a minimálbér-emelés pedig 2006 óta követi az inflációt.

A bolíviai szocialista modell tehát szemmel láthatóan működött, de sokasodtak a bajok is. A legszegényebbek azért fordultak el Moralestől, mert úgy érezték, hogy elfeledkezett róluk, túlságosan a vidékiekre koncentrált a városokban élők helyett. A folyamatosan erősödő középosztály pedig a növekvő korrupcióval és a populista intézkedésekkel nem békült meg, jelentősebb és gyorsabb változást akar, mert attól tart, hogy az ország Venezuela sorsára jut.