A megállapodás aláírására várnak a felek

Mérsékelt lelkesedéssel folyt a kereskedés tegnap a tőzsdéken, a piaci kommentárok szerint a befektetők várják az amerikai–kínai kereskedelmi megállapodás első szakaszának holnapra ígért aláírását. Ennek aligha lesz akadálya, mivel a hosszadalmas fordítási procedúra alatt nem változtak Kína kötelezettségvállalásai – nyugtatott meg mindenkit Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter. Szerinte Peking változatlanul évi 40-50 milliárd dollár értékű agrártermék és két év alatt összesen a 2017-es szintet 200 milliárd dollárral meghaladó értékű árucikk vásárlását ígéri. Kína egyelőre a megállapodás egyetlen részletét sem erősítette meg, a szövegét pedig csak az aláírás után hozzák nyilvánosságra – erre máris több mint 200 embert hívtak meg a Fehér Házba.

Korábbi amerikai közlemények szerint Peking vállalta a kikényszerített technológiai transzferkövetelmények enyhítését, és a korábbinál jobb hozzáférhetőséget biztosít a piacához a pénzügyi szolgáltatók számára. Elemzők mindebből arra következtetnek, hogy az igazán kényes kérdések – többek között a bújtatott kínai állami támogatások, a digitális kereskedelmet érintő korlátozások és a kiberbiztonság – a következő szakaszra maradnak. Az amerikai kormányzat egyelőre nem vonja vissza évi mintegy 370 milliárd dollár értékű kínai import büntetővámját sem. Az egyezmény politikailag mindenesetre jelentős siker Donald Trump számára, aki az idei elnökválasztáson kampányolhat azzal, hogy kemény volt Kínával, és megállapodásra kényszerítette, ahogyan hatalomra kerülése előtt ígérte. Jól fog jönni neki az a lökés is, amelyet a megállapodás az amerikai gazdaságnak nyújthat.

Az egyezmény aláírásával egy időre mindenképpen enyhül a kereskedelmi feszültség, ugyanakkor valóra válhat az Európai Unió vezetőinek rémálma: Trump rájuk fordíthatja minden figyelmét és agresszivitását. Robert Lighthizer kereskedelmi főképviselő decemberben gyakorlatilag már jelezte is, hogy Washington az idén az EU-val fennálló „nagyon kiegyensúlyozatlan” kereskedelmi kapcsolatokra fókuszál majd. Ha az amerikai elnök beváltja jó ideje hangoztatott fenyegetését, és 25 százalékos vámokat vet ki az autó- és alkatrészimportra, azzal lefelé vezető spirálba lökheti a transzatlanti kapcsolatokat, és arra kényszerítheti Brüsszelt, hogy szorosabbra fűzze az együttműködést Kínával. Erre egyébként megvan mindkét oldalon a szándék, és jó alkalmat teremt a következő EU–Kína- és Kína–Kelet-Közép-Európa-csúcstalálkozó, amelyet március végén, illetve április közepén rendeznek majd Pekingben. A South China Morning Post úgy értesült, hogy a 17+1-ként is emlegetett kínai–kelet-közép-európai együttműködési fórumnak hat év után most először nem Li Ko-csiang kormányfő, hanem Hszi Csin-ping elnök lesz a házigazdája, ami megfigyelők szerint egyértelműen mutatja, milyen fontos Peking számára az európai kapcsolat az Egyesült Államokkal folytatott rivalizálás miatt. A tervek között szerepel, hogy az év végére megkötik az átfogó beruházási megállapodást, amelyről 2013 óta folynak a tárgyalások, és amely egyenlőbb versenyfeltételeket teremtene, új piaci lehetőségeket nyitna mindkét fél számára. Angela Merkel kancellár azt szeretné, ha az egyezményt a német EU-elnökség idején, szeptemberben aláírhatnák, bár a Politico uniós forrásai szerint ez egyelőre lehetetlennek tűnik, mert Kína eddig csigalassúsággal haladt előre. Ám ez megváltozhat, miután az Egyesült Államokkal folyatott kereskedelmi háború nem köti majd le minden figyelmét.