Brüsszelben belesápadnak, ahogy a Rosznyefty Pekingben visszavágott – aztán újabb szankciókat csomagolnak

Hatalmas felfordulást okoznak, nem csak Európában, az orosz olajszektort célzó amerikai szankciók, amelyek a béketárgyalások asztalához kényszerítenék Vlagyimir Putyint, miközben a háborút folytatni kívánó Brüsszel a 20. szankciós csomagja előkészítésére fordul rá. Az amerikai intézkedések kétségen kívül megnehezítik az érintett orosz óriáscégek életét is, de arról hogy milyen hatással járnak az ukrajnai háború majdnem négy évvel ezelőtti kirobbanása óta záporozó szankciók a kivetőikre, Nyugaton nem szívesen beszélnek. Erről most elképesztő adatsorral állt elő az egyik érintett orosz vállalat, a Rosznyefty.

A személy és a helyszín sem véletlen. Az összehasonlítást Igor Szecsin, a Rosznyefty vezérigazgatója végezte el Pekingben, az Orosz–Kínai Energiafórumon. A háttér, amit a vállalatvezető kiemelt: Oroszország az elmúlt tíz évben Kína legnagyobb olajbeszállítójává vált, mintegy 20 százalékos részesedéssel az ázsiai óriás importjában.

A folytatódó szankciók az áram jelentős drágulásához vezethetnek a nyugati országokban – jövendölte a Bloomberg jelentése szerint, majd adatokkal szemléltette, mi történt eddig. 

Mindennek a jelentősége: az energia ára egy sor gazdasági ágazatban meghatározó tényező a versenyképesség alakulásában, és az utóbbit tekintve fő globális versenytársaival szemben az Európai Unió már a háború előtt is lecsúszóban volt.

Rosznyefty és a nyugati szankciók Oroszország ellen: Kína nyer, az európaiak veszítenek

Szecsin így sorolta az összehasonlító adatokat az áram árát tekintve:

• Az amerikai fogyasztók kilowattóránként 18 centet fizetnek az áramért. Ez több mint 6 dollárnak felel meg gallononkénti benzinárban, vagy 125 dollárnak egy hordó olajegyenértékben.
• Németországban és Olaszországban a háztartási áram ára kilowattóránként 40 cent. Ez 14 dollárnak felel meg a benzin gallonjáért, illetve 300 dollár per hordó olajegyenértéknek.
• Az ipari szektor áramköltsége Oroszországban és Kínában kevesebb mint a fele az amerikainak, és három-négyszer alacsonyabb, mint egyes európai országokban.

Kína gazdasági nyeresége abból, hogy közel-keleti helyett orosz nyersolajat vásárolt, 2022 óta elérte a mintegy 20 milliárd dollárt – mondta.

Ezek az adatok legalább részben megmagyarázzák az amerikaiak és a kínaiak világpiaci súlyának növekedését az Európai Unióval szemben: a kisebb energiaköltség versenyképességi előnyt jelent, még ha egyébként a vállalatok semmi egyebet nem is változtatnak. Kínában ráadásul eleve alacsonyabb a bérköltség, gyorsabb a robotizáció és nagyobbak a tételek, mint Európában. 

EU: nem prioritás a versenyképesség, ha az energiáról van szó – márpedig a versenyképesség az energiáról szól

Ha Brüsszelben nem is örülnek a Szecsin-féle érvelésnek, ez a fajta „orosz propaganda” betalál. Az Európai Bizottság és támogatói azonban Ursula von der Leyen tavaly nyáron kezdődött második elnöki ciklusa alatt markánsan Európa tartós kettészakítása, a hadigazdaság és Ukrajna támogatása irányába fordult, akár a korábban a versenyképesség motorjának lefestett zöldátalakulás rovására is, amelynek a frontján a gyorsabban haladó Kínával szemben máris vesztett az orosz energiáról tartósan leszakadó európai tömb.

Donald Trump elnök béketervének nyomán, amelyet a múlt csütörtökön tett le Kijevben az asztalra egy amerikai delegáció, csökkent az olaj ára, és minden olyan jel és rezzenés, amely a békekötés irányába mutat, lejjebb tolja az energia világpiaci árát. Az amerikai javaslatot azonban az európai vezetők elkeseredetten igyekeznek átterelni egy olyan platformra, ami Moszkva számára eddig elfogadhatatlan volt. Ha netán mégis eljönne a béke, az Oroszországgal szembeni ellenségességet már bebetonozták.

Szecsin szavairól széles körben számolt be a világmédia, konklúzióját a Reuters a következőképpen idézi:

Az orosz üzletember tehát súlyos szavakkal festi le a jövőt. Ehhez képest a fokozatos lecsúszás képe optimizmusnak tűnhet: az utóbbi veszélyre olyan befolyásos európai közgazdász-politikusok figyelmeztetnek, mint Mario Draghi. Az amerikaiak pedig kinevetik Brüsszelt. Az ő szankciós csomagjuk kétségen kívül tényleg okozott felfordulást.