Túl fájdalmas lenne Irak megbüntetése

A politikai és a gazdasági realitás megnehezíti Donald Trump számára, hogy beváltsa a fenyegetését, és „soha nem látott” szankciókkal sújtsa Irakot, ha Bagdad kiutasítja a területén lévő amerikai csapatokat. Tudják ezt a befektetők is, akik a jelek szerint gyors ellencsapásokat vártak Irántól is Kászim Szulejmáni tábornok meggyilkolása miatt, mert az első pánik gyorsan elmúlt a piacokon. A tengerentúli tőzsdék már hétfőn enyhe emelkedéssel zártak, kedden már az ázsiai és az európai indexek is erősödtek, az olaj ára pedig csökkent, miután a közel-keleti feszültség nem fokozódott tovább.

Irak a világ egyik legnagyobb olajtermelője, az esetleges amerikai szankciók ezért gyorsan tetemes áremelkedést okoznának a piacon – mondta a CNN-nek Bob McNally, a Rapidan Energy Group tanácsadó cég elnöke, aki szerint ez ártana az amerikai gazdaságnak, így Trump újraválasztási esélyeinek. Elemzők éppen ezért nem is veszik komolyan, hogy az elnökválasztás előtt tíz hónappal állná a szavát. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai közül csak Szaúd-Arábia előzi meg Irakot, az utóbbi akkora olaj- és gáztartalékokkal rendelkezik, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2030-ra a világ harmadik legnagyobb olajtermelője lesz. McNally úgy véli, az OPEC nem is lenne képes pótolni a teljes iraki termelés kiesését, mert nincs ennyi fölös kapacitása. (Arról már nem is beszélve, hogy a szervezetnek érdeke a magas olajár.)

Még az Egyesült Államoknak is szüksége van némi iraki olajra a gazdaság működéséhez. A legfrissebb washingtoni statisztikák szerint tavaly októberben napi 252 ezer hordó olajat importáltak a közel-keleti országból, vagyis Kanada, Mexikó és Szaúd-Arábia után Irak e téren a negyedik legfontosabb partnerük. Az Egyesült Államok azonban a világ legnagyobb olajtermelője, a nettó importja egy évtized alatt napi 8,7 millió hordóról 2,9 millióra esett vissza októberre, az Irak elleni esetleges szankcióknak viszonylag csekély negatív hatásuk lenne. Trump azonban nem szereti a túl magas olajárat, és 2018 októberében is beavatkozott, amikor megközelítette a hordónkénti ár a 77 dollárt. (A Brent tegnap délben 68,5, a WTI 62,95 dolláron állt.) Az elnök ugyan nem mondta meg konkrétan, hogy milyen büntetőintézkedéseket tervez, de mivel az olaj adja Irak bevételének a zömét (2017-ben a 88 százalékát), nem lehet az országot keményen büntetni az olajipar bevonása nélkül.

Az Európai Unió viszonylag jó helyzetben van, a közel-keleti feszültség leginkább csak az áremelkedés miatt érintheti. Az olaj 35 százalékban részes az EU energiaellátásában, 87 százalék az import aránya. Az Euró­pai Bizottság statisztikái szerint 2018-ban az olaj 35 százaléka származott a Közel-Keletről, 8-8 százalék Szaúd-Arábiából és Irakból, 3,5 százalék Irakból. Oroszország adja az uniós olajimport 27 százalékát, az egykori Szovjetunió tagállamai – köztük Azerbajdzsán és Kazahsztán – majdnem 39 százalékot, Norvégia pedig 11 százalékot. A Hormuzi-szoroson naponta áthaladó olajnak csupán a 7 százaléka irányul Európába, háromnegyedének Ázsia a célállomása, elsősorban ezt a földrészt érintené, ha Szulejmáni halálára válaszolva Irán lezárná a szorost, ami nem valószínű. A Politico összefoglalója szerint az esetleges negatív hatásokat az is csökkenti, hogy minden uniós tagállamnak vagy legalább 90 napi nettó importtal, vagy pedig 61 napi fogyasztásnak megfelelő vésztartalékkal kell rendelkeznie kőolajból vagy ásványolajtermékekből.