Átsúlyozhatják a lakhatási költségeket
Újabb szakértő követeli az euróövezeti árindex komponenseinek újragondolását. Ezúttal Philip Lane, az Európai Központi Bank (EKB) vezető közgazdásza, aki a Financial Timesnak adott interjúban hangsúlyozta: a lakhatási költségeknek nagyobb súllyal kell szerepelniük a harmonizált árindexben (HICP). Az alacsony arányszám nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az árindex nem képes tartósan a 2 százalékos cél közelébe emelkedni. A téma nem új: előkerült az EKB januári kamatdöntő ülését követő sajtótájékoztatón, de Yves Mersch, a kormányzótanács tagja is beszélt a téma fontosságáról.
Egyrészt probléma lehet, hogy Európában (az Egyesült Államokkal ellentétben) az árindexbe nem számolják bele a saját ingatlanban lakás költségeit. Ennek oka történelmileg az, hogy az árindex a fogyasztói javak drágulását hivatott mérni, nem pedig az eszközök (például az ingatlan) árának változását. A legtöbb országban, mint hazánkban is, a saját ingatlanban lakás költsége nem eleme az inflációs mutatónak. Másrészt pedig az albérleti árak változása túl kis súllyal szerepel az indexben. A HICP relatív súlyozásában 44,9 százalékot tesznek ki a szolgáltatások, ebből 10,9 százalék esik a lakhatással összefüggő szolgáltatásokra. Ez utóbbi tartalmazza a rezsiköltséget, a műszaki fenntartási költségeket és a lakásbérleti költségeket is, amelyet viszont csak 6,2 százalékos súllyal mérnek, pedig a felmérések szerint ennél jóval magasabbak az uniós polgárok bérleti költségei. Az alacsony súlyozás egyik oka lehet, hogy az uniós polgárok magas, 70 százalékos arányban laknak saját ingatlanban az Eurostat szerint.
Több elemző hangsúlyozta már, hogy az EKB nemcsak rossz súlyozással méri a lakhatási költségeket, de még elmaradásban is van: a HICP súlyozása évek óta változatlan, pedig 2014 óta az ingatlanárak és a bérleti költségek is 30-40 százalékkal emelkedtek az Eurostat összeállítása szerint. Lane a kormányzótanácsnak már bemutatott pár modellt, amelyben az albérletárak 20 vagy akár 30 bázisponttal többet nyomnak a latban. Ugyanakkor azt a közgazdász is elismeri, hogy ilyen magas arányszám a piac periodikus ingadozása miatt könnyen vezethetne deflációs adatokhoz még akkor is, ha a fogyasztói árak amúgy emelkednek. Ráadásul az ingatlanpiac az egyik leghektikusabban változó terület a tagállamok közt, több helyen pedig hatóságilag korlátozzák az árak változását, ami további torzulásokhoz vezet az árindex számításakor. Lane azt is megemlítette, hogy piaci bizalmatlansághoz is vezethetne az átsúlyozás: mintha az EKB csak azért változtatna a módszertanon, hogy végre elérje saját inflációs célját.
Jó kérdés ugyanakkor, hogy a gyakorlatban mennyire emelné meg az árindexet az átsúlyozás. Az ING elemzői emlékeztettek rá: 2016-ban az Eurostat a tagállamok által szolgáltatott adatokból kísérleti jelleggel beszámolta az árindexbe a saját ingatlanban lakás költségeit. Átlagosan negyedévente 0,2 százalékpontos lett a különbség a tényleges HICP és a hipotetikus adat közt, ám a megelőző öt év egészét számolva nem volt érdemi különbség a két adat közt.
Lane szerint mindenesetre a kormányzótanács látja a problémát, és foglalkozik is vele. Bizonytalan azonban, hogy mikor lesz megoldás. Christine Lagarde EKB-elnök a januári sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: ha tényleg különbség van a két számítási módszer közt, akkor át kell adni a témát az Eurostatnak, hogy a szakemberek dolgozzák ki a megfelelő módszert.
Az uniós polgárok
70
százalékos arányban saját ingatlanban laknak
