Raliznak a török eszközök, alulértékelt a piac

T. G. | Bár az elmúlt pár napban korrigált valamelyest, tavaly november óta ismét trendszerűen gyengül a török líra. Az árfolyam-ereszkedés hátterében főleg az áll, hogy a piac szerint túl gyors a jegybank agresszív lazító ciklusa, pláne, hogy két hét múlva esedékes ülésén a várakozás szerint 25 bázisponttal csökkenti a kamatot. A devizagyengülést gyorsíthatja, hogy az éves bázisú árindex nem csökken a jegybank által várt mértékben, sőt, januárban már 12 százalék fölé gyorsult: a 11,25 százalékos alapkamattal már csaknem mínusz 1 százalékos a líra reálkamata. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű: úgy tűnik, a jegybank a piac által korábban becsültnél jobban végzi a dolgát.

Az inflációs pálya ugyanis vélhetően nem tért el érdemben a jegybanki várakozástól. Egyrészt a török árindexben nagy súllyal esnek a latba az élelmiszerárak, amelyek átmeneti változásának kevés reálgazdasági hatása van. Másrészt a jegybank csak éves inflációs célt, 8,5 százalékot tűzött ki maga elé, ami még nincs veszve. Boér Levente, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott: a jegybank „átnéz” a rövid távú inflációs célon, hogy ösztönözhesse a gazdaságot. Azonban hozzátette: a fogyasztás gyorsan növekszik, így lehet, hogy alábecsülték az inflációs nyomást, és tényleg túl gyors volt a lazítás. „A jegybank az oroszhoz hasonlóan lehetett volna jóval konzervatívabb is, de egyelőre úgy tűnik, kezdi visszanyerni a piac bizalmát.” A devizaválsághoz vezető egyik fő problémát, a devizahitelek nagy arányát igyekeznek csökkenteni. A kormányzat korábban éveken át az állami bankokon keresztül felvett olcsó devizahitelekből fedezte a növekedést, a líra két évvel ezelőtti összeomlása ezért okozott reálgazdasági válságot. Mára viszont változott a bankpolitika: a versenyszektor bankjai nem hiteleznek, az állami bankok pedig igyekeznek lírában forrást kihelyezni. „A külföldi szereplők megújították volna a lejárt hiteleket, mert ismét vonzó lett Törökország, de a helyi bankoknak nem kellett a devizaadósság.”

A piac valóban egyre jobb véleménnyel van a török gazdaságról, erre utal, hogy az állampapírhozamok a 2018–19-es csúcsokról drasztikusan ereszkedtek. Tavaly május óta a tízéves papír hozama 9, a kétévesé pedig 14 százalékponttal csökkent. A részvénypiac is elképesztő ralin van túl, a vezető isztambuli index, a BIST 100 csak az idén 5,5 százalékot, tavaly május óta csaknem 45 százalékot emelkedett. Boér hangsúlyozta: a török részvénypiac rendkívül alulértékelt, átlagosan 6–7 közti P/E-mutatóval. „Éveken át az egyik legrosszabbul teljesítő fejlődő piaci index volt a BIST 100. Most viszont a növekedési kilátások jók, a papírok olcsók, a különösen kedvelt bankszektor profitjai pedig a várakozások szerint 40-50 százalékot emelkedhetnek tavalyhoz képest.”