Újra felerősödnek azok a hangok, amelyek szerint itt az idő az Egyesült Államokban az ultrahosszú, ötven- vagy akár százéves állampapírok kibocsátására. Az ötlet nem új, először 2009-ben merült fel, de végül a szerény piaci érdeklődésre hivatkozva elvetették. Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter először 2017-ben vizsgálta meg a dolgot, de a kincstár tanácsadó testületével való konzultáció után elvetette. Tavaly ősszel viszont azt mondta: erősen fontolgatják a papírok bevezetését, kihasználva az ultraalacsony hozamkörnyezetet. A tavalyi gondolatokat a koronavírus-járvány felülírta, de most, hogy a hozamok újabb és újabb mélypontokra esnek, több elemző is felvetette az új eszköz bevezetését.
A rövid futamidejű, egyéves papír hozama tegnap 16, a kétévesé 17 bázisponton állt, a tízéves futamidejű eszköz hozama pedig 0,65 százalék volt, mindhárom közel van a járvány idején elért történelmi mélypontjához. Az elemzők véleménye szerint a hozamok szinte biztos, hogy emelkedni fognak többéves időtávon, így az ultrahosszú futamidejű eszközök hosszabb távon jobb finanszírozási lehetőséget biztosítanának, mint az amerikai államadósság többségét egy- és ötéves papírok.
Neil Baron, a Fitch volt vezető tanácsadója és vezérigazgató-helyettese a The Hill hasábjain úgy érvelt: a piac a járványt követő válságban hamar elveszítheti bizalmát az amerikai gazdaság teljesítőképességében, ami nagyon megemelheti a rövid futamidejű adósságfinanszírozás költségeit. Baron szerint az ultrahosszú kibocsátásból befolyó pénzből lehetne előfinanszírozni a rövidebb lejáratokat. Hangsúlyozta: az ötvenéves papír most akár 2 százalékon kibocsátható lenne. „Ha később a harmincéves papír hozama a mostani 1,3-ről mondjuk 3 százalékra nőne, az ötvenéves akár 5 százalékra is emelkedhetne, ami a névértékhez képest érdemi diszkont a másodpiacon.” Ha pedig az amerikai büdzsé az egyensúly felé haladna, óriási kedvezménnyel vásárolhatná vissza a saját adósságát.
Mnuchin, a kormányzati tanácsadók és több szakértő fő érve az ultrahosszú kötvények ellen, hogy nem lenne rájuk érdemi piaci kereslet. A nemzetközi példák azonban mást mutatnak. A közelmúltban olyan államok bocsátottak ki sikeresen ultrahosszú lejáratú kötvényeket, mint Ausztria, Belgium, Írország és Mexikó. Sőt, még az elmúlt kétszáz év alatt épp a kilencedik államcsődjére készülő Argentína évszázados papírjait is 3,5-szeresen jegyezték túl a 2017-es kibocsátáskor.
Neil Baron úgy véli, a rövid futamidejű papíroknak politikai jelentőségük van: azt a látszatot keltik egy kormányról, hogy prudens módon gazdálkodik. „Ráadásul a tíz legnagyobb elsődleges kereskedő, amely a pénzpiacok legbefolyásosabb intézményei közt van, nem favorizálja az ultrahosszú papírokat, a frekventált kibocsátások érdemi bevételt hoznak nekik.”
Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető stratégája lapunknak azt mondta: a mostani hozamkörnyezetben a kibocsátó oldaláról logikus lépés lenne az évszázados papírok használata. „Vannak olyan intézményi kényszervásárlók, nyugdíjpénztárak, biztosítók és hosszú távra tervező alapkezelők, amelyek rá vannak kényszerítve az ilyen típusú vásárlásokra.” Móró szerint további befektetői körök is érdekeltek lehetnek: azok az intézményi vevők, tipikusan hedge fundok, amelyek recesszióra és tartósan negatív kamatkörnyezetre számítanak.
Ugyan továbbra sincs napirenden a bevezetés, a Washingtonból érkező piaci pletykák szerint azonban lehet, hogy a kincstár végül megadja magát, Mnuchin és Donald Trump pedig áldását adja a kibocsátásra. Az Allianz vezető közgazdásza, Mohamed El-Erian úgy vélekedett: mindenki egyetért azzal, hogy ez hasznos és kívánatos esemény lenne, a jelenlegi instabil politikai és üzleti környezetben azonban valószínűtlen, hogy hamar megvalósítható.
A tízéves lejáratú amerikai kötvény
0,65
százalék éves hozamot kínál a befektetőknek
