Sok cég közelebbi beszállítókat keres az ázsiaiak helyett, „nearshoring” – mondja az angol, azaz közeltelepítés. Ez most a Nyugat-Balkán nagy lehetősége a kiugrásra?
Megvan a potenciál, el is kezdték a kutakodást egyes nyugat-európai vállalatok, sőt már a válság előtt is aktívak voltak. Döntésük szempontjából meghatározó a logisztikai háttér, első lépésben azt nézik meg, milyenek az infrastrukturális alapok, és a határokon való átkelés feltételei.
Sok kis ország, sok határ, régi békétlenségek. Javult a helyzet e tekintetben?
Nagyon sok fejlesztési projekt valósult meg, de nem elég. Sok fejlesztést finanszíroztunk mi is, például a Budapestről Pécsre tartó M6-ost, a horvátok – szintén EBRD-forrásból – jelenleg építik a szlavóniai részt, várhatóan 2021 első felében pedig a boszniai szakaszra is meglesz a fedezet. Fontos, hogy megépült az autópálya Tirana és Pristina között. A 10-es folyosón autóúton már szépen végig lehet menni a szerb–macedón határmegegyezésnek köszönhetően is, de Magyarország és Szerbia közt javítani kellene az áruk átjutását. Konkrétan a határátkelésben lenne szükség további eredményekre, regionális integrációra, el kellene érni, hogy az adminisztráció elintézhető legyen addigra, mire az áru a határra ér. Szükséges, hogy az integrátorok olyan helyi kis- és közepes vállalatokat találjanak, amelyek képesek a megfelelő minőségű áru előállítására. Az EBRD kkv-tanácsadói ebben a rendelkezésükre állnak, együttműködünk a nyugat-balkáni kereskedelmi kamarákkal.
Az EBRD a katalizátor szerepét játssza?
Azt nem mondanám. De tudunk támogatást adni, tanácsadókat küldeni, az EU-val együtt dolgozni, segíteni a kamaráknak. A lényeg, hogy konkrét lépések történjenek, ne csak beszéljünk a nearshoring potenciálról. Ez csak két hónapja vetődött fel ennyire élesen, de fontos üggyé, fontos lehetőséggé vált.
Az EBRD növeli a térségnek nyújtott finanszírozást?
Szeretnénk. Amikor idejöttem, 2018-ban, 1,2 milliárd eurónyi finanszírozást nyújtottunk. Tavaly 1,3 milliárdot, az idén úgy tűnik, 1,7 milliárdot. A térség lakossága 18,5 millió, a fejenkénti finanszírozási összeg messze a legmagasabb az EBRD-térségek közt. Az összeg 50-60 százaléka infrastruktúrára megy, ezen mihamarabb szeretnénk változtatni, bár az infrastruktúra fejlesztésére hatalmas összegek szükségesek akkor is, ha együtt finanszírozzuk az Európai Beruházási Bankkal, és jelentős vissza nem térítendő EU-s támogatások is rendelkezésre állnak. Most azt látjuk, hogy befogadási határai vannak a finanszírozásunknak. A magánszektor számára elsősorban a helyi partnerbankokon keresztül adjuk a pénzt. A vállalatfinanszírozásban természetesen nem versenyzünk a helyi bankokkal, ott olyat kell adnunk, amit nélkülünk nem tudnának megadni.
Van a folyamatban szerepe az EU-integrációnak?
Nagyon nagy szerepe van! Az EU-integráció jelentős hatással volt az országok gazdasági és politikai reformjára. A helyi és külföldi befektetések dinamikáját meghatározza, hogy milyen a jogállamiság állapota, az oktatási rendszer válaszol-e a igényeire, és milyen gazdasági területeket kívánnak ösztönözni a kormányok.
Megváltozott a járvány miatt az EU étvágya a Nyugat-Balkán integrálására?
Szerintem ugyanaz a helyzet, mint volt. A májusi EU–Nyugat-Balkán-csúcs megerősítette: a térség nemcsak földrajzilag
Európa része, a természetes helye az Európai Unióban van. Úgy van értelme csatlakozni, ha politikailag stabilak az országok, és kompatibilis a szabályozási környezet mind gazdasági értelemben, mind a jogállami kritériumok alapján. Az új gazdasági csomag kidolgozásra vár, és az év második felében fogadhatják el. Az EU üzenete világos: „A mi étvágyunk az integrációra pont akkora, amekkora a tiétek a változtatásokra.” A csatlakozási tárgyalások formálisnak tűnhetnek, de nagyon fontos, hogy mi történik olyan területeken, mint a kormányzás, a közbeszerzési szabályok, a bíróságok, lépnek-e például előre a korrupció visszaszorításában. A regionális integráció is az EU elvárásai között szerepel. Most a Nyugat-Balkán országait figyeljük, képesek-e együtt dolgozni.
A térséget integráló „mini-Schengen” elképzelésnek van jövője, vagy csak fellángolás?
Mindenképpen fontos, hogy megvolt a szándék, hogy felgyorsítsák a regionális integrációt, méghozzá pragmatikus lépésekkel. Sok mindenen dolgoztak, ezt a válság kicsit megtörte, és választások is lesznek Észak-Macedóniában és Szerbiában. A regionális integráció az egész térség érdeke, és megújult erőfeszítésekre van szükség, hogy az ebből adódó előnyöket az állampolgárok és a vállalatok egyaránt ki tudják használni.
Nem elkésett a folyamat? A Balkán „lelkéért” más hatalmak is versenybe szálltak.
Az emberek már kicsit elfáradtak. A tömegek a lábukkal szavaztak: elmentek dolgozni az unióba. Ez egy nagyon jelentős tényező. Igen, befektetéseket mások is tudnak finanszírozni, például Szerbiában az oroszok, a kínaiak vagy a törökök. De a térség számára alapvető, hogy beépüljön az európai rendszerekbe. Az említett befektetések bilaterális finanszírozási és kivitelezési megegyezésekkel zajlanak, és kérdéses, hogy megfelelő ár-érték arányt nyújtanak-e. Ami a közbefektetéseket illeti, mi hiszünk a közbeszerzésben és a stratégiai tervezésben.
Milyen szektorok húzhatnak hasznot az értékláncok átrendeződéséből?
Lehetőség van a textilágazat és a fafeldolgozó ipar újraerősödésére, magasabb hatékonyságú termeléssel. Ilyen lehet az elektronikai alkatrészek gyártása, amely a régióban új ágazat lenne. Az autóiparból is jöhetnek további befektetések, ahogy Szerbiában és Boszniában már voltak is. Nemcsak személygépjárművek, hanem például vonatok és közösségi közlekedési eszközök gyártása is szóba kerül. Emellett európai stratégiai kérdés, hogy épüljenek új kapacitások a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban.
Magyarországnak is van terep?
Volt is, és bővülni is fog. Az EU befektetési csomagja az infrastruktúrában is kínál lehetőségeket. A víz-, szennyvíz- és hulladékkezelésben Magyarországon rengeteg történt, megvan a szakértelem, és feltehetőleg a beszállítói kapacitás is. Amikor az EU, az EBRD finanszíroz, ezek átlátható tenderek. Magyarországon rengeteg beruházás történt az épületek energiahatékonyságának javítása céljából, akár az ehhez szükséges anyagok gyártását is érdemes lehet áthozni ebbe a térségbe. Az EBRD szívesen konzultálna lehetséges magyar beszállítókkal, hogy megértsük, nekik mire van szükségük. A magyar kormány exportfinanszírozással, ösztönzéssel megteremtette a feltételeket. Támogathatná több üzleti találkozó szervezését is, és a magyar kkv-knak rá kellene szánniuk az időt.
Számít, hogy az EU bővítési biztosa magyar? Van kapcsolata Várhelyi Olivérrel?
Nekem személy szerint nincs, de az EBRD-nek természetesen van, rendszeresek a magas szintű konzultációk. Olyan ember került a posztra, aki Bécstől keletre volt, amikor a közép-európai országok csatlakoztak a közösséghez, ugyanakkor érti az EU dilemmáit is. Sokat számított az elkötelezettsége, hogy Albániával és Észak-Macedóniával elkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások.
