Szenved a válságtól a vasi ipar és a turizmus

Vas az egyik legiparosodottabb megye. Ez elsősorban melyik szektoroknak köszönhető?

Mindjárt a rendszerváltás után sok külföldi cég vetette itt meg lábát az autó- és az elektronikai iparban, és jelentős munkakultúrát és jobb fizetéseket hoztak magukkal. Számos nagyvállalat működik a megyében, és nagyon sok a döntően magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalat. Erős a szolgáltató szektor, a turizmus és a vendéglátás is. Népszerű termálfürdőink vannak Sárváron, Bükfürdőn, Celldömölkön és Mesterin, ezek évente milliós nagyságrendben vonzanak vendégeket. Az ipar és a turizmus a meghatározó a megye gazdaságában. Ebből látható, hogy volt mit veszteni a járvány miatt.

Szinte sehol máshol nem ilyen magas a foglalkoztatási ráta az országban. Most természetesen a járvány előtti helyzetről beszélünk. Nincs hiány dolgozókból?

A megyében tulajdonképpen teljes a foglalkoztatottság, de például felsőfokú végzettségűekből hiány van. Pedig nagy szükség lenne rájuk, hiszen több vállalat nagy fejlesztési központot hozott létre. Emellett tízezrekre tehető azok száma, akik Ausztriába járnak át dolgozni, és hiányoznak a megye gazdaságából. Elfogyott a munkaerő. Két, két és fél százalék volt azoknak az aránya, akik munkahelyet váltottak. Dolgoztak itt vendégmunkások Ukrajnából is, Romániából is, de amíg lehetett, magyar munkaerőt alkalmaztunk. Ez volt a helyzet a koronavírus-járvány előtt, de az új tényektől nem lehet elvonatkoztatni, a járvány után előreláthatóan jelentősen át fog rendeződni a termékszerkezet. A turizmus újraéledése csak a második fél évre várható, ha nem érkezik a járványnak újabb hulláma. Ami az ipart illeti, nem csak az számít, ami helyben van, hiszen megszakadtak a beszállítói láncok. A nagyvállalatok jellemzően kis raktárkészlettel dolgoznak. Ha csak egy kiesik a sok beszállító közül, az már megnehezíti az újraindulást. Csak a második fél évben lehet megmondani, hogy az autógyártásban is lesz-e helyben átrendeződés. Nem állítom, hogy mindez alapjaiban rendíti meg a megye gazdaságát, de nehézségeket okoz. Nagy cégek álltak le a járvány miatt, a döntő többségük két-három hétre. Nem volt hova szállítani, nem volt alkatrész, ügyelni kellett a dolgozók egészségére. Most indítják újra a termelést.

Megszaporodtak az állás nélküliek?

Az adatok szerint március végéig mintegy ötszáz ember veszítette el a munkáját. Áprilisról még nincsenek adatok, de úgy becsüljük, hogy ez a szám ötezer körülire nőhetett. Akik Ausztriában veszítették el az állásukat, azok közül sokan nálunk jelentkeztek be munkanélkülinek. Róluk lehetetlen megjósolni, hogy később visszatérnek-e az osztrák munkahelyükre, vagy maradnak nálunk. Eddig Ausztriából elszipkázták a magyar munkaerőt. Most arra használják a helyzetet, hogy onnan ne járjanak át a magyar szolgáltatókhoz, fodrászhoz, kozmetikushoz, fogorvoshoz, vendéglőbe. Ha sokáig fennmarad ez a helyzet, otthon tartják a szolgáltatások igénybe vevőit, és ez bevételkiesést fog okozni a magyar oldalon. Az osztrák határ megnyitása nagyon nagyot lendíthetne rajtunk.

A kimutatott nettó átlagkereset országos összehasonlításban csak közepes. Vannak nehéz sorsú régiók?

Vannak a multik jó fizetéssel, és a sok kisvállalkozás, ahol alacsonyabb összeg kerül a bérívekre. Nem visszamaradt régiók vannak, hanem inkább olyan települések és a környékük, ahol van ugyan munka, de kevesebb, mint másutt. Ilyen az Őrség egy része, a Kemeneshát, Celldömölk, Vasvár térsége. Vannak olyan térségek, helyek, ahol nem olyan jó a munkaerő minősége, ugyanakkor a munkaerő-kínálat sem erős. Onnan a dolgozók egy részének el kell járnia máshová.

A beruházások gyengébben teljesítettek tavaly az országosnál. Hogy látja a jövőt?

Azért lehettek gyengébbek 2019-ben, mert korábban erősen felfutottak, ahogy az EU finanszírozási ciklusa kezdett a végéhez közeledni, az új ciklus beruházásai pedig még nem indultak be. 2018 erős év volt. Az új beruházásoknak idő kell, van, hogy három-négy év is, mire termőre fordulnak. Most persze újra kell gondolni mindent, de azt hiszem, a tervezett új beruházások jórészt meg fognak valósulni. A kilábaláshoz tehermegosztásra van szükség a munkaadók, a munkavállalók és az állam között, és úgy gondolom, az államnak kellene ebben domináns szerepet vállalnia. Tudom, hogy az állami források is végesek, de a vállalkozások pénzbeli támogatásra, hitelre szorulnak. A bankoknak pedig sokkal gyorsabban kellene reagálniuk, mint eddig. Most nem lehet több hétig ülni a hitelkérelmeken, mert közben a beruházó, aki már amúgy is bevételkieséssel bajlódott, visszaléphet.