Vakvágányra futhat a varsói expressz

Az erősen megosztó elnökválasztási kampányt követően a piacok egyelőre megnyugodtak, hogy a lengyeleknél alapvetően minden marad a régiben, mert az alacsony iskolázottságú, idős, kistelepülési választókra támaszkodva Andrzej Duda, a kormánypárt (PiS) jelöltje nyerte a választást, igaz, alig 2 százalékkal. Aggodalomra adhat okot azonban, hogy a győzelmi mámorban Zbigniew Ziobro igazságügy-miniszter már a választás estéjén bejelentette, folytatják a megkezdett igazságügyi reformot. Ez már csak azért is elbizonytalanító, mert az EU ezt a reformot határozottan ellenzi, így ugyanis politikai ellenőrzés alá kerülhet az igazságszolgáltatás. Az Európai Parlament korábban emiatt indította meg – elsőként az unióban – a hetes cikkely szerinti eljárást Varsóval szemben. Az EU-s források kifizetésének jogállamisághoz kötése szintén hordoz gazdasági kockázatokat, főként úgy, hogy a következő költségvetési uniós ciklusban várhatóan eleve 20 százalékkal kevesebb forráshoz jutnak majd.

A gazdaság azonban látszólag jó pozícióból vág neki a következő költségvetési időszaknak. Stabilitását bizonyítja, hogy a 2008-as világválság idején csak a lengyelek nem süllyedtek recesszióba. A koronavírus-járvány gazdasági rombolásának is ellenállnak: a GDP-arányos államadósság továbbra is a jól kezelhető 50 százalék körüli szinten áll, és széles a költségvetés mozgástere. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint idén ugyan 4,6 százalékos GDP-csökkenés várható, jövőre azonban már 4,3 százalékos növekedés jöhet. Az éves inflációt 2,7 százalékra várják, míg a válságkezelő intézkedések 6 százalékra növelik a GDP-arányos deficitet. A Standard & Poor’s, a Fitch Ratings és a Moody’s is az évek óta stabil kilátások mellett A és A2-n tartja Lengyelország hitelbesorolását.

A kiegyensúlyozott lengyel gazdasági környezetbe azonban belepiszkíthat a politika: egyrészt az említett jogállamisági problémákkal, amelyek önmagukban is csökkenthetik a külföldi tőke beáramlását, másrészt olyan populista intézkedésekkel, mint a nyugdíjkorhatár-csökkentés abban az országban, ahol a világon a leggyorsabban, évente 1 százalékkal csökken a munkaképes korú lakosság aránya. Ez politikai érdekeket szolgálhat ugyan, de gazdasági szempontból nehezen fenntartható.

Az előző kormány egységesen 67 évre emelte a nyugdíjkorhatárt, amit a nők esetében 2040-ig, a férfiak esetében 2020-ig értek volna el. Ezt az intézkedést vonta vissza 2016 végén a jelenlegi jobboldali kormánypárt, lényegében a korábbi szabályokat állítva vissza. Így a nők ismét 60, a férfiak pedig 65 évesen élhetnek a nyugdíjba vonulás lehetőségével. A két fő ellenzéki párt az intézkedést erősen kifogásolta. Tavaly év végén már akkora volt a baj a nyugdíjbiztosítónál, hogy Robert Gwiazdowski, a lengyel társadalombiztosítási intézet felügyelőtanácsának tagja azt nyilatkozta, hogy nem lehet megúszni a nyugdíjak csökkentését, mivel a másik megoldás, a korhatár emelése a kormánypárt intézkedései miatt már nem lehetséges. Ezen a helyzeten alapvetően a 2019 júliusában bevezetett munkavállalói nyugdíjprogram sem változtat. A munkavállalóknak a havi bruttó bérük legalább 2 százalékát kell befizetniük, hogy részt vehessenek az önkéntes nyugdíj-megtakarításban. Ezt egészíti ki a munkáltatók havi legalább 1,5 százalékos hozzájárulása. Ehhez a kormány évente egyszer 240 zlotyt (18 ezer forintot), valamint a belépéskor egy 250 zlotys induló hozzájárulást ad. A hatvanéves kor elérése után igényelhető a megtakarítás 25 százalékának kifizetése, a többit tíz évre elosztva kapja meg a pénztártag. Az összegyűlt pénzt magánvagyonnak tekintik, és örökölhető.