Deflációs spiráltól tartanak az eurózónában
Miután a tartós defláció rémképét felidéző szeptemberi inflációs adatokat tett közzé az euróövezet három legnagyobb gazdasága, tegnap majdnem két hónapos mélypontra – mínusz 0,55 százalékra – esett a német tízéves állampapír hozama, az euró pedig a kéthavi mélypont felé vette az irányt a dollár ellenében. Ehhez – és a részvényárfolyamok globális gyengüléséhez – erősen hozzájárult, hogy a járvány terjedése miatti gazdasági aggodalmakra ráerősítve a választásokra készülő Egyesült Államokban Donald Trump elnök és demokrata párti kihívója, Joe Biden első televíziós vitája civakodónak és semmitmondónak bizonyult (részletek a 7. oldalon). A friss számok a további monetáris lazítás irányába ösztökélhetik az Európai Központi Bankot (EKB), ami alacsony hozamot és viszonylag gyenge eurót ígér.
Az eurózóna egészének kimutatását csak pénteken közlik, az eddigi tagállami adatok azonban megerősítik, hogy aligha várható elmozdulás felfelé az augusztusi mínusz 0,2 százalékos éves rátától. A tegnapi olasz adat ugyanúgy 0,5 százalékos éves csökkenést mutatott, mint egy hónapja, pedig az elemzők némi lassulást vártak. Az Európai Unió módszereihez igazított index – amely a szezonális ruha- és cipőleárazások hatásait is számba veszi – még nagyobb, 0,9 százalékos éves csökkenést jelzett, a változékony élelmiszer- és energiaárakat kiszűrő maginfláció pedig 0,3 százalék maradt, csakhogy ezúttal nem plusz, hanem mínusz. Franciaországban az árak 0,1 százalékkal emelkedtek az augusztusi 0,2 százalék után, az egy nappal korábban közzétett német adat pedig a várt 0,1 százalék helyett 0,2 százalékos csökkenést mutatott az augusztusi stagnálás után. Várható, hogy az euróövezet inflációja messze az EKB inflációs célja, a 2 százalékhoz közeli szint alatt ragadt szeptemberben.
A bank dolgát már nem csak ez nehezíti, számba kell vennie a vállalatok életét áresésekkel tovább keserítő deflációs spirál kialakulásának a kockázatát is – írta jegyzetében Carsten Brzeski, az ING fő makrogazdasági elemzője. Hozzátette: a német áfa júliusi, 2020-ra érvényes csökkentése óta az ország árindexét befolyásoló száz fő komponens közül mintegy ötvennek csökkent az ára, miközben a legutóbbi deflációs félelmek idején – 2014–2015-ben – ez a szám sosem volt nagyobb harmincnál. Christine Lagarde, a jegybank elnöke korábban egyszeri tényezőkkel magyarázta a negatív augusztusi inflációt. Tegnapi megjegyzéseivel ráerősített a várakozásra, hogy a friss számok a további lazítás irányába billenthetik a mérleget a bank eddig erősen megosztott döntéshozói közt. Egy konferencián Lagarde váratlanul arra utalt, hogy a bank folyamatban lévő stratégiai felülvizsgálata hasonló eredményhez vezethet, mint a nyáron az amerikai Federal Reserve-é (Fed). A Fed a jövőben egy hosszabb periódus átlagában kívánja elérni saját 2 százalékos inflációs célját, vagyis ha sokáig alacsonyabb az infláció a kitűzött célnál, később hagyják fölé szaladni. Ez az EKB esetében is lazább politikát feltételez hosszú távra. Ráadásul Lagarde azt is elmondta, hogy a monetáris politika horizontját nem szabad nagyon hosszúra szabni, mert akkor túl alacsonyan ragadhatnak az inflációs várakozások. Ez a megjegyzés is azt sugallja, hogy az EKB politikája hamarosan az eszközvásárlások felgyorsítása irányába billenhet.
