Visszaszámlálás indult az Alitaliánál

Paradox módon a járvány által térdre kényszerített légi közlekedési szektor újraindulásakor már elparentált társaságok is új lehetőséghez jutnak. Az aktuálpolitika és a szakszerzetek egymásnak feszülése eddig mindig megakasztotta a nagy múltú olasz Alitalia piaci igényekhez illeszkedő gyökeres átalakítását, most azonban bekövetkezhet az áttörés. A törvényhozók elé terjesztett javaslat értelmében az állam számára folyamatos veszteséget termelő Alitalia kivonja magát a belföldi piacon a fapadosokkal vívott reménytelen versenyfutásból, s az utóbbi évtized négy leállása után a restartot más irányba tervezi.

A novemberben a cég élére kinevezett és az új stratégiáért felelős Fabio Lazzerini vezérigazgató szakítana a nemzeti légitársaság nemzeti járatokra építő piacidegen felfogásával, amelyet a nacionalista politikusok kényszerítettek a cégre, akik szerint olasz ember, mondjuk, a Róma–Milánó vonalon, csak olasz légitársasággal repülhet. Andrea Giuricin, a milánói Bicocca Egyetem közlekedési közgazdásza szerint ideje tudomásul venni, hogy olasz piac mint olyan már nem létezik, európai lépett a helyébe. Ezen akkor van életképes helye az Alitaliának, ha a jövőjéről gyorsan döntenek, mert az időfecsérlés pénzfecsérléshez vezet, s a 2017 óta a cégbe ölt ötmilliárd euró soha nem térül meg. A számok is Giuricint igazolják, 2019-ben a Ryanair 21,77 milliós utasforgalma a duplája volt az Alitaliáénak, az EasyJet pedig harmadával több utast szállított – írja a Reuters.

Az ki van zárva, hogy a forgalmas hazai járatairól önként lemondjon a cég, de nemzetközi kapcsolatokkal, tranzitlehetőségekkel nem rendelkező célállomásokról – mint pél­dául Szicília – érdemes távol maradnia. A nemzetközi járatokra és a jól fizető üzleti utasokra építő új stratégia 2023-ra hozza egyenesbe a társaságot, a rá következő két évben már 7 százalékos üzemi marzs érhető el 3,4 milliárd eurós bevétel mellett a 110 darabosra, azaz a járvány előtti szintre felfejlesztett flottával. 2014 és 2018 között az Alitalia üzemi vesztesége évi átlagban 475 millió euró volt. A 2019-es 11 ezer fősről mára 9,5 ezresre szűkített létszám tartható ugyan, de mindenkivel új, piackonform munkaszerződést kell kötni, mert a cég nem válhat a szakszervezetek túszává.

A szkeptikusok szerint túl sokan állnak a rajtvonalhoz a járvány visszaszorulása után, igaz, a különféle állami mentőövekkel mesterségesen megtámogatott klasszikus nagy légi­társaságok immár sérülékenyebbé váltak, ezért a fölényükre nem lehet mérget venni. Az Alitalia természetes szövetségesére, az Air France-KLM-re és a Lufthansára támaszkodhat, velük karöltve kell újra meghódítania az eget és az utasok szívét.

Az üzemi veszteség

475

millió euró volt éves átlagban 2014 és 2018 között