Az elmúlt évtizedekben megszokottá vált, hogy a feltörekvő államok gyorsabban nőnek, mint a fejlett országok. Teljesen logikus folyamat ez. A korszerű technológiák átvétele az ipari termelés, a termelékenység rapid bővülését idézi elő, a felzárkózás lendületesebb GDP-növekedéssel jár, nő a lakossági fogyasztás, gyarapodik a rendelkezésre álló jövedelem. A befektetők ki is használják ezt. A feltörekvő államok vállalatai, bár kockázatosabbnak számítanak, mint a nyugati cégek, nagyobb árfolyamnyereséggel, jobb hozamokkal is kecsegtetnek - olvasható a Figyelő cikkében.
Erősebb dollár
A kockázat és a várható hozamok egyik legfontosabb indikátora ebből a szempontból a feltörekvők és a fejlettek GDP-növekedésének a különbsége.
Így az előbbiekbe fektetők számára rossz hír, hogy ezek az országok most lassabban bővülnek, mint az USA.
A Bank of America (BofA) elemzése szerint a Kína nélkül vett feltörekvő államok jövőre immár harmadik éve gyarapodnak gyengébb tempóban, mint az Egyesült Államok (lásd a grafikont). Hasonló a helyzet az ázsiai óriással is. A BofA előrejelzése alapján 2022-ben a világ két legnagyobb gazdasága egyaránt 5 százalék körüli GDP-növekedést regisztrálhat. E statisztikák összeállításának a kezdete, az 1980-as évek óta ez a legkisebb ütemkülönbség lenne.
Az USA gyorsabb bővülése erősebb dollárt és nagyobb állampapírhozamokat jelent, ami kemény kihívás elé állítja a feltörekvőket. Az izmos zöldhasú és a jobb hozamok ugyanis tőkekivonási hullámot indíthatnak el ezeken a piacokon. Kínában a 2000-es évek nyaktörő, gyakran két számjegyű növekedése után világossá vált, hogy lassulás következik be. A pártvezetés évi 6 százalékos GDP-gyarapodást tűzött ki célul. Ennyit viszont muszáj fenntartani, hogy a falvakból, a vidékről a nagyvárosokba áramló munkaerőtömegnek elegendő állást tudjon biztosítani a gazdaság. „Nagyon érdekes időszakhoz érkeztünk el. A következő néhány hónap eldönti, milyen irányba tart a világgazdaság, főleg a feltörekvő piacok” – írja a BofA.
Forgatókönyek
Az elemzés két szcenáriót vázol fel. Az egyik szerint az energiaárak, amelyek az elmúlt hónapokban egyre emelkedtek és ellátási nehézségeket idéztek elő, konszolidálódnak, így enyhül a globális inflációs nyomás. Ez lehetővé teszi a pekingi vezetés számára, hogy stabilizálja a gazdaságot, főleg az Evergrande ingatlanfejlesztő csődközeli helyzete miatt komoly bajban lévő, a kínai bruttó hazai termék 25-30 százalékát építőipart.
A másik forgatókönyv alapján folytatódik az energiaárak száguldása – ebben az esetben viszont a kínai növekedés vészesen lelassulna. Ha az első variáció jön be, akkor a befektetők ismét a feltörekvő piacok felé fordulnak, visszatér az ez év elejét jellemzett hangulat.
A második esetben az invesztorok – kétségbeesve a feltörekvők lassulásától – tömegesen vonhatják ki tőkéjüket az érintett, immár sokkal kockázatosabbá váló piacokról.
Ebben a helyzetben ezek fizetőeszköze esésnek indul a dollárral szemben, mind nehezebbé válik devizaadósságuk törlesztőrészleteinek a kigazdálkodása, deviza- és adósságválságok fenyegetnek majd. Az első szcenárió szerint a befektetők pár százalékpontos hozamtöbbletet realizálhatnak. A második alapján két számjegyű veszteségek várnak rájuk.
Szerkezeti problémák
A kínai növekedése a harmadik negyedévben 4,9 százalékra csökkent az előző három hónapra kimutatott 7,9-ről.
Nagyon rossz hír ez politikai szempontból Hszi Csin-ping számára,
aki második elnöki ciklusa utolsó esztendejében tart, és az újraválasztására készül. Meghirdette a „közjó” politikáját, erőteljes intézkedéseket léptetett életbe a „túlságosan nagy jövedelmek” ellen, mérsékelni szeretné az országban az efféle különbségeket. A prioritások közé tartozik a túl nagyra nőtt ingatlanszektor konszolidációja is, hiszen a boom mögött az eladósodásra épített bővülési modell áll.
Az energiával is gond van.
Országszerte egyre gyakoribbak az áramkimaradások, a hatóságok kénytelenek korlátozni a gyárak termelését. A termelői árak így 1995 óta nem látott csúcson vannak. Mindez arra kényszeríti a vezetést, hogy újra a szénalapú energiatermelést vegye elő, ami viszont veszélyezteti a korábban stratégiainak tekintett klímavédelmi célok teljesítését.
Elemzők szerint az áramkimaradási és az ipari termelési gondok enyhülhetnek a következő negyedévben, az ingatlanszektor viszont megmarad hosszabb távú problémának, s mint ilyen, rányomhatja bélyegét az utolsó három hónap gazdasági teljesítményére. A pandémia rossz hatásait kiküszöbölendő csökkentették a bankok kötelező tartalékrátáját, több pénz áramlott a gazdaságba, ami lökést adott az építőiparnak. A kormány azonban, látva a bajt, korlátozta a jelzálog-hitelezést és az ingatlanfejlesztőknek nyújtható kölcsönök mennyiségét. Most ismét úgy néz ki, hogy újra szükség lesz gazdaságélénkítő intézkedésekre, így a jegybank várhatóan likviditásnövelő injekciókkal próbál meg segíteni a helyzeten.
Szeptemberben az ipari termelés mindössze 3,1 százalékkal nőtt 2020 azonos időszakához képest, s csupán 0,1-del az előző hónaphoz viszonyítva. A kiskereskedelmi forgalom ugyanakkor a vártnál jobban, 4,4 százalékkal erősödött. Az ingatlanszektoros invesztíciók az idén 8,8 százalékkal bővültek, az állóeszköz-beruházások pedig 7,3-del. Ugyanakkor az újonnan elkezdett építkezések száma 4,5 százalékkal esett.
A cikk a Figyelő hetilap legfrissebb számában került publikálásra.
