Chilének, a világ legnagyobb réztermelő és második legnagyobb lítiumtermelő országának bányászati szektora komoly jogi bizonytalansággal néz szembe a november 21-én tartandó elnök- és parlamenti választást megelőzően, mely a jelenlegi ellátási zavarok közepette az egész világgazdaság számára kockázatot jelent.
Az egy főre eső tekintetében jelenleg második dél-amerikai országban, amely a világ réztermelésének több mint negyedéért felel,
hatalmas politikai átalakulás zajlik 2019 októbere óta, a vasárnapi választások pedig a következő lépést jelenthetik az alkotmányozást is magában foglaló átalakulási folyamatban, amelynek eredményeképpen a vízzel, az ásványkincsekkel és a közösségi jogokkal kapcsolatban is szigorúbb szabályok várhatóak az országban.
A jólétet csak egy szűk elit élvezheti
Chilét 1973 és 1990 között a CIA és a hadsereg által hatalomra juttatott – az ország gazdag, de szűk vezető elitjét és a külföldi tőkét védelmező – Augusto Pinochet vezette, aki sok ezer ember életét követelő véres katonai puccsal távolította el a hatalomból az 1971-ben megválasztott, baloldali fordulatot hirdető Salvador Allendét.
Chilében a katonai diktatúra a CIA nyomására élő neoliberális gazdaságpolitikai labort épített ki, amely a Chicagói Egyetem közgazdasági tanszékén végzett, Chicago boys néven elhíresült csoport elképzelései mentén formálódott. Az országban azonban Pinochet bukását követően is az akkor kialakított elvek szerint működött tovább a gazdaság, az alkotmányt a demokratikus átmenet érdekében néhányszor módosították ugyan, de a helyzet alapvetően nem változott:
Chile egyike a világ tíz legegyenlőtlenebb országának, ahol a fejlődést és gazdagságot csak egy szűk politikai és gazdasági elit élvezheti,
az ország a versenyképességét pedig az alacsony béreknek és a gyenge társadalombiztosításnak köszönheti.
Fizessenek a gazdagok is!
2019 októberében a fővárosban, Santiagóban a metrójegyek árának emelése adta a szikrát a szélesebb szociális követeléseket megfogalmazó demonstrációk sorozatához, amely ellen a hadsereget is bevetették, igencsak rossz emlékeket idézve. Santiagóban néhány napon belül 1,2 milliósra duzzadt a tiltakozók tömege, akik a hadsereg visszahívását, és új alkotmányt követeltek, amely által a szélesebb társadalom számára is elfogadhatóan érvényesül az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság elve.
Ennek eredményeképpen egy évvel később, 2020 októberében népszavazásra került sor, ahol elsöprő erejű, 80 százalékos többség amellett tette le a voksát, hogy új alkotmányra van szükség, és azt egy közvetlenül választott alkotmányozó testület szövegezze meg. Az alkotmányozó testület 155 tagjának megválasztását idén májusban az önkormányzati választásokkal egy időben tartották, majd az új alkotmány elfogadásáról vagy elutasításáról egy harmadik népszavazáson döntenek 2022 augusztusában.
Az elnökjelöltek bányászati terveit homály fedi
Ebben a helyzetben kerül sor most hétvégén az elnök- és parlamenti választásra, a piaci bizonytalanságot pedig az okozza, hogy a két legesélyesebb jelölt eddig csupán meglehetősen homályosan nyilatkozott a bányászattal kapcsolatos elképzeléseiről.
A választás erősen polarizálódott.
Az egyik oldalon a 35 éves Gabriel Boric tüntetésvezető által képviselt baloldali koalíció, míg a másikon az ultrakonzervatív, José Antonio Kast, a szélsőjobboldali párt vezetője áll. A kampány során Boric azt hangoztatta, hogy emelné a bányászati nyereség után fizetendő adókat és erősítené az állami szerepvállalást a bányászati szektorban, míg Kast ezzel szemben megnyitná a Codelco állami bányavállalatot a magánbefektetők előtt. Biztosra vehető tehát, hogy
a választás kimenetele kulcsfontosságú lesz a bányászati ágazat jövője szempontjából.
A fejlesztések leállítását vizionálják a bányászati szakértők
Ráadásul kidolgozás alatt áll egy új jogdíjtörvény, amely egyes szakértők szerint sok kisebb magánbányát tönkretehet majd, ezzel az ország bányászatának 15 százalékát veszélybe sodorva. A jogszabály módosításának folyamata azt követően kapott lendületet, hogy a réz ára – amely az építőiparban és az autóiparban való felhasználása miatt kulcsfontosságú – a járványt követő globális fellendülés közepette az egekbe szökött.
A képviselőház és a szenátus bányászati bizottsága által jóváhagyott, és most a szenátusban felülvizsgálat alatt álló törvényjavaslat 3 százalékról induló adót vetne ki a réz- és lítiumértékesítésre, az emelkedő árakkal párhuzamosan növekvő adórátákkal. Mindez jelentős kormányzati bevételt hozna, amit infrastruktúra-fejlesztésre és a közszolgáltatások javítására fordítanának. Ugyanakkor a bányászati szektor számára a jelenlegi adók mellett komoly többletterhet okozna, ami egyes elemzők szerint visszafogná a beruházásokat.
Chiléhez hasonlóan Peruban és Brazíliában is a méltányosabb társadalmi közteherviselés elve mentén próbálnak bányászati adóreformokat bevezetni,
noha jelenleg úgy tűnik, hogy a folyamat Chilében a legelőrehaladottabb, és a legnagyobb adóterhet is itt jelenti majd a nagy réztermelő országok között. A bányaiparba befektetők számára csupán átmeneti mentőövet jelent, hogy Chilében a legtöbb külföldi bányavállalatnak határozott idejű adóstabilitási megállapodásai vannak, melyek többsége csak 2023-ban jár le, ez pedig egy ideig megvédi őket a törvényjavaslat hatásától. Amennyiben a törvény a szenátuson is átmegy, mindenképpen hatással lesz a jövőbeni beruházásokra és a kitermelés volumenére, ez pedig a globális rézellátást is befolyásolhatja majd.
A javasolt adókulcsok a bányászati ágazat szerint tarthatatlanok
Diego Hernández, a chilei bányászati ágazatban működő cégeket képviselő Nemzeti Bányászati Társaság (Sonami) elnöke a parlament felsőházában a bizottsági döntés előtt tartott meghallgatásán elmondta, hogy a megfontolás alatt álló adókulcsok túlzóan magasak, azok a gyakorlatban ellehetetlenítenék a magánbányászatot. Hernandez szerint a javaslat ráadásul regresszív, mivel leginkább a kevésbé versenyképes bányákat sújtaná, és nem veszi figyelembe a chilei bányák sokféleség.
Chilében rengeteg
különböző méretű, termelékenységű és korú rézbánya van, ami megnehezíti egy olyan adórendszer kialakítását,
amely nem hozza egyiket sem méltánytalanul hátrányos helyzetbe a másikkal szemben. A törvényjavaslat támogatói mindazonáltal azzal érvelnek, hogy a javasolt jogdíjból származó bevételre sürgősen szükség van a világjárványtól szenvedő chileiek szociális programjainak finanszírozására. Ez már csak ezért is hangsúlyos szempont, mert mind a tüntetések, mind a hagyományos politikai pártokon kívülről érkező Boric és Kast legfontosabb ígéreteiben is a nyugdíjak, az egészségügy és az oktatás megerősítése szerepel.
Hernández, a Reutersnek nyilatkozva elmondta, hogy bárki is nyeri az elnökválasztást, a növekedés fellendítéséhez több bányászati beruházásra lesz szükség, amelyhez véleménye szerint nem áll rendelkezésre elegendő állami forrás.
Ugyanakkor a választások szülte jogi bizonytalanság „beruházási aszályt” okozhat, ami megakaszthatja a fejlesztéseket,
ez pedig a kereslet várható növekedése közepette réz- és lítiumhiányt válthat ki az egész világon.
Chile jelenlegi elnöke, a parlamentben kisebbségbe szorult Sebastián Pinera jobbközép kormánya szintén figyelmeztetett a törvényjavaslat lehetséges gazdasági és munkanélküliséggel kapcsolatos hatásaira, és megkérdőjelezte annak érvényességét.
A helyzetet tovább fűszerezi, hogy
az elnökkel szemben a Pandora-iratok nyilvánosságra hozatala nyomán felmerült vesztegetés és adóbűncselekmények gyanúja miatt vádeljárást kezdeményeztek,
amely a családja egy bányászati projektben lévő részesedésének hivatali ideje alatt történt eladásával kapcsolatban merült fel. A vádeljárási kezdeményezést a képviselőház abszolút többséggel jóváhagyta, a chilei parlament felsőházában azonban kedden nem volt meg a kétharmad az elnök elmozdításához, aki egyébként 2022 márciusában távozik hivatalából.
Amennyiben vasárnapi választáson – amelyen a hivatalban lévő elnök nem indulhat – egyik elnökjelölt sem kap 50 százalékos többséget, akkor az első két helyezett december 19-én egy második fordulóban mérkőzhet meg egymással.
