A mediterrán térségben már évezredek óta termesztenek olívabogyót azzal a céllal, hogy kipréseljék belőle az olajat. Nem képez ezalól kivételt Horvátország sem, ahol nagy hagyománya van az olívatermesztésnek. A mezőgazdasági tárca 2020-as keltezésű adatai szerint az országban 3 748 705 olajfa található összesen mintegy 17 331 hektáron. Ezen ültetvényekről egy átlagos évben közel 30 ezer tonna olajbogyó takarítható be. A növényi zsiradékban gazdag termés szüretelése hagyományosan mindenszentek ünnepének környékén kezdődik, ám a termelők számára az idei betakarítás kevés örömet tartogat. A kései, húsvét környéki fagyok ugyanis megtizedelték a termést, ráadásul a csapadékmentes nyár sem kedvezett a bogyóknak. Éppen ezért az ültetvényesek nagyon rossz termésre számítanak. A termelők úgy vélik, örülhetnek, ha a sokéves átlag felét leszüretelhetik a nemritkán több százéves fákról.
A rossz termés miatt már most kénytelenek voltak árat emelni az olajkészítők. Egy liter extra szűz isztriai olívaolaj nemrég még általában 100 kunába, azaz hozzávetőlegesen 4800 forintba került, most viszont már nem lehet 150 kuna, azaz 7200 forint körüli összeg alatt hozzájutni ehhez az egészséges tápanyaghoz. Újdonság az előző évekhez képest az is, hogy az idén emelkedett a szüretelők bére is. Az olívaszedőket teljesítménybérben fizetik, akik eddig az összegyűjtött bogyókért kilogrammonként száz forintnyi kunát kaptak, az idén ez az összeg 190 forintra nőtt. A béremelésre a munkaerőhiányon túl azért is szükség volt, mert annyira kevés a lédús bogyó, hogy egy átlag szüretelő alig keresett volna valamit a régi elszámolási rendszer szerint, ezért ha a helyzet nem változik, a napszámosok minden bizonnyal inkább más munka után néztek volna. A horvát termelők olaja egyébként egyre közkedveltebb a külföldi piacokon is, főleg Ausztriában és Németországban. Ez a jelenség oda vezet, hogy az államban előállított olívaolaj jelentős része kikerül az országból, a hazai polcokra pedig silányabb minőségű érkezik valamelyik környező olajbirodalomból.
