A mai magyar inflációs meglepetés nem az első és vélhetően nem az utolsó a sorban: a tegnapi amerikai számokat követően olyan irgalmatlan ugrálásba kezdett a dollár, ami a forintra nagyobb hatással volt, mint a saját mai januári inflációs bejelentésünk.
A devizákat, köztük a forintot és az eurót is az rángatja, hogy mindent felülír a spekuláció arról:
hol milyen vehemensen reagálnak a jegybankok az egyre markánsabb inflációs veszélyre. Ezekben a kulcspillanatokban újra megszólalt Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke is, és vissza is fordult az euró erősödési hulláma.
Miután az Egyesült Államok tegnap közölte, hogy 42 éves csúcsra, 7,5 százalékra szökött fel az januárban,
az amerikai piac nyomán még Európában is megugrottak az államkötvényhozamok, a dollár pedig nehezen értelmezhető bakugrásokat hajtott végre, felbolydítva a világ devizapiacait.
Az inflációs adat az 1,144 környékéről 1,137-re röpítette a dollárt az euróval szemben, majd mintha a fal adta volna a pofont, ugyanolyan hirtelen 1,149-re szaladt vissza, veszélyesen megközelítve az 1,15-os technikai szintet, amit átszakítva még nagyobb euróerősödés indulhatna.
A durva árfolyamhullámzást magyarázó elemzők szerint a befektetők ráébredtek, hogy a magas inflációs adat már nem tudja fokozni az amúgy is bivalyerős várakozásokat, hogy a Fed márciustól földcsuszamlás-szerűen szigorítja a monetáris politikát, viszont elgondolkodtatja a befektetőket, hogy a több évtizedes drágulási rekordok más jegybankokat is gyors kamatemelési pályára állíthat, mint a Bank of Englandet vagy akár az EKB-t.
Ez a külkereskedelmi pozíciókat is érintő vadulás az elemzők szerint már nem ízlik az EKB-nak, arról nem is beszélve, hogy az európai kötvénypiac is mozgolódik. Az még hagyján, hogy a német 10 éves állampapír hozama a 0,3 százalékot is átszakította – három év negatív hozam után ennek sokan még örülnek is –, de például az erősen eladósodott Olaszország 10 éves hozama az egy hónappal ezelőtti 1,36 százalékról 1,92-ra emelkedve a 2 százalékot döngeti.
E háttér előtt nyilatkozott Lagarde a Németországban kormányzó Szociáldemokrata Párthoz szorosan kötődő Redaktionsnetzwerk Deutschland médiacsoportnak. Az interjú átiratát közép-európai idő szerint pontban éjfélkor közölték a piacokra nagy befolyással bíró nemzetközi hírügynökségek, a Bloomberg és a Reuters, órákkal a dollár elképesztő bakugrásai után, amelyekből az euró jött ki megerősödve.
Ha az EKB rohanna megemelni a kamatait, az ártana a válságból kilábaló európai gazdaságnak – mondta Lagarde. A kamatemelés „nem oldana meg egyet sem a jelenlegi problémák közül – idézte a Bloomberg –, ellenkezőleg: ha most túl gyorsan cselekszünk, a gazdaságaink kilábalása számottevően gyengülhet és munkahelyek kerülnek veszélybe”. Az EKB „lépni fog, ha szükséges” – mondta Lagarde, de megismételte, amit hétfőn már elmondott, hogy „minden lépésünknek fokozatosnak kell lennie".
Mindezekkel a jegybankelnök korrigálta azt a képet, ami az EKB múlt heti ülése után elhangzott kommentárjai alapján kialakult a piacokon: a bank ugyan nem jósol szigorítást, de a kamatemelések mégis már az idén elkezdődhetnek, hiszen a bank növekvő mértékben aggódik az infláció miatt. Látható ugyanakkor, és nem is meglepő, hogy a kamatvárakozások a kommentárok és a beérkező adatok alapján jelentős rángásokat okoznak a pénzügyi piacokon. Lagarde szavait követően az euró visszavonult a dollár ellenében, mégpedig még annál is gyengébb szintre, ahonnan a tegnapi megugrása indult.
A visszatérő dollárerősödés már nem gyakorolt különösebb hatást a forintra: a kereskedők belefáradhattak az izgalmakba, és a helyi hírfolyamban is van mit megemészteni. A złoty még nem „unt rá” az izgalomra, és a papírformának megfelelően gyengül, igaz, van honnan visszavonulnia, hiszen a forinttal együtt több hónapos rekordokat döntött az euró ellenében a héten. A jövő azonban a közgazdászok szerint azon múlik, hogyan alakul a reálkamat – vagyis az általános kamatszint és az infláció különbsége –, és a lengyeleknél még jelentős jegybanki kamatemelések várhatók, azaz a złoty kilátásai jók.
