Miközben Oroszország az ukrajnai háborút vívja, fellángolt a feszültség a kaukázusi térségben is Azerbajdzsán és Örményország között. A két konfliktus pikantériája, hogy míg a háttérben orosz–török ellenérdekeltség van a Kaukázusban, addig az ukrán helyzetben béketárgyaló félként lépett fel Ankara.
Újra kitörhet a hegyi-karabahi konfliktus, az azeriek előretörtek
Hétfőn Örményország „konkrét lépésekre” szólította fel az orosz békefenntartókat Hegyi-Karabahban, miután az azerbajdzsáni erők török támogatással ellenőrzésük alá vonták a szakadár régió egyik fontos faluját.
A dél-kaukázusi térségben évtizedek óta dúl a harc a két nemzet között a vitatott Hegyi-Karabah régióért. A 2020-as összecsapásokban ezrek haltak meg, mígnem az örményeket támogató Vlagyimir Putyin orosz elnök közvetítésével tűzszüneti megállapodást kötöttek. A megállapodás értelmében Oroszország 2000 békefenntartó katonát küldött a fegyverszünet megfigyelésére a nagyrészt örmények lakta területre, amelyet korábban nemzetközileg Azerbajdzsán részeként ismertek el.
Orosz és örmény álláspont
A napokban elfoglalt területért pont ezen orosz békefenntartók felelősek. A moszkvai védelmi minisztérium szombaton közölte, hogy fegyveres azeri csapatok hatoltak be a felügyelt övezetbe, és török gyártmányú drónokat vetettek be az örmény csapatok ellen. Az el nem ismert Hegyi-karabahi Köztársaság védelmi hadserege hozzátette, hogy a március 24–25-i összecsapások során három örmény katona meghalt és 14 megsebesült.
Az örmény külügyminisztérium hétfői közleménye szerint az orosz békefenntartó csapatoknak „konkrét intézkedéseket” kell tenniük az azerbajdzsáni behatolás megállítására és a csapatok kivonásának biztosítására. Azonban attól tartanak, hogy a Kreml kivonhatja a békefenntartó csapatokat a térségből, hogy megerősítse az ukrajnai háborús erőfeszítéseket. Így a múlt héten Vlagyimir Putyin elnök kétszer – pénteken és csütörtökön – is értekezett a helyzetről Nikol Pashinyan örmény vezetővel.
Azeri nyilatkozat
Mindeközben Azerbajdzsán tagadta az orosz és örmény vádakat, állításuk szerint örmény szabotázsakciókat hiúsítottak meg – amelyeket nem részleteztek –, és ők továbbra is kitartanak a tűzszünet mellett.
Ankara és Moszkva harca húzódhat a háttérben
A helyi konfliktus hátterében Oroszország és Törökország állnak mint támogatók, így az azeri akció mögött is feltételezhető a török indíttatás, hogy az ukrajnai háború közepette megkérdőjelezzék az orosz hatalmat.
Törökország más fronton is próbálja bővíteni befolyását a régióban, januárban és februárban több mint két évtized után tárgyalóasztalhoz ültek az örmény vezetőkkel, hogy normalizálják a két ország kapcsolatát. Törökország még 1993-ban zárta le határát Örményországgal, szolidaritásként Azerbajdzsánnal a Hegyi-Karabah térség miatt. Most azzal érvelnek, hogy mivel 2020-ban Baku győzedelmeskedett és visszakapta jelentős részét az elvesztett területeinek, a konfliktus többé nem akadályozza az Örményországgal folytatott tárgyalásokat.
Líbiai és szíriai vonatkozások
Moszkva és Ankara ellenérdekeltsége azonban megfigyelhető más régiókban is. A Kaukázuson túl 2015 óta Szíriában, majd Líbiában támogatták a szemben álló feleket. Ez az ellenséges álláspont eddig nem akadályozta Moszkva és Ankara együttműködését.
Számos kutatás szerint Oroszország előnyben részesítheti Törökországot a többi riválisával szemben, mert Moszkvának nagyobb – és időnként meghatározó – befolyása van Ankarára. A kettejük közti ellentét azután erősödött, hogy Törökország 2015 novemberében a szíriai konfliktussal összefüggésben lelőtt egy orosz vadászgépet.
Ekkor néhány hónapon belül Moszkva különféle eszközökkel kezdett nyomást gyakorolni Törökországra.
Az intézkedések között voltak a két ország közötti kereskedelemre és utazásra vonatkozó korlátozások, fenyegetések az atomenergia-infrastruktúrába történő beruházások leállításával, valamint a török elnököt és családját célzó hivatalos médiakampányok is.
A közvetett lépések közé tartozott, hogy Oroszország aktív politikai támogatást nyújtott a szíriai és törökországi kurdoknak, valamint potenciális katonai támogatást a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) harcosainak a török hadsereggel szemben. Mindez bebizonyította, hogy a Kremlnek több lehetősége van arra, hogy gazdaságilag és politikailag megtámadja Törökországot, mint fordítva. Tehát mindeddig Oroszországé a vezető szerep ebben a kapcsolatban.
