Elnök úr, jelent kockázatot a közép-európai gazdaságok számára az orosz-ukrán konfliktus? A fejlemények befolyásolják a döntéseiket?
Minden releváns eseményt figyelemmel követünk, amely érinthet bennünket. Ez a konfliktus bizonnyal érinti Európának ezt a részét, nem csak rövid távon, de nagy valószínűséggel középtávon is. Az ismeretlennek teljes tárháza áll előttünk. Biztos, hogy bonyolítja a monetáris politikánk visszatérését a normálishoz. Alig találtuk meg az utat kifelé a Covidból, háború tört ki Európában. Valószínűleg inflációs nyomást teremt és talán lefelé nyomja a gazdasági növekedést. De a hatások pontosabb megbecslésére még várnunk kell.
A reálkamatok ügye az egyik fő kérdéssé vált a világon és a régióban is. Az önök gondolkodásában is az egyik fő tényező?
A CNB infláció-célzó rendszerben működik 1998 óta. 2020-ig sikerült az árszint-növekedést az inflációs célunkhoz közel, vagyis átlag 2 százalék körül tartanunk. A kamatokat használtuk egyedüli eszközként (kivéve a 2013 novembere és 2017 áprilisa közti árfolyam-kötelezettséget). Ebben az értelemben a válasz a kérdésre: igen.
Mit gondol, túl szigorú a Fed és túl laza az EKB? Kedvezőbb az dinamikája Európában, mint Amerikában? Hogy halad a Fed és az EKB ön szerint a kamatpolitikával a következő évben vagy években? A CNB-nél figyelik, mit csinálnak ők?
A cseh gazdaság kicsi és rendkívül nyitott. A teljes gazdasági környezet releváns számunkra, és gondosan megvizsgáljuk az elemzéseinkben és az előrejelzéseinkben. Ugyanakkor, nemzeti monetáris hatóságként, elsősorban a hazai mutatókat figyeljük. Nem az én dolgom megítélni, más iurisdictiókban megfelelő-e a monetáris politika. Azonban úgy gondolom, hogy más jegybankok is fokozatosan elkezdik szigorítani a még mindig rendkívül laza monetáris feltételeiket, különös tekintettel a kitartó inflációs nyomásokra és arra a kockázatra, hogy az emelkedő inflációs várakozások lehorgonyozottá tehetik őket.
Kissé helyhez kötöttebben tekintve a reálkamatokat: lát versenyt a régióban a monetáris politika szigorításában?
Bizonyosan nem látok szigorítási versenyt a CEE régióban. Mindegyik jegybank a saját specifikus körülményei alapján reagál, amelyek minden egyes országban a makrogazdasági indikátorok fundamentális alakulásán és a jogi és intézményi környezeten alapulnak. Tapasztalunk egy új jelenséget is, azt hogy egy egyszeri időszakaszban az inflációs nyomások majdnem globálisak. Ez okozza, hogy sok központi bank hasonló módon reagál.
Gondolja, hogy a reálkamatok nagyjából ugyanarra a szintre érkeznek a régióban ebben az évben? Tudna előrejelzést tenni erre a szintre, vagy legalábbis a cseh nominális és reálkamatokra?
Nem tudom, hogy a kamatok a régióban nagyjából ugyanarra a szintre futnak-e ki. Megtörténhet, de nem szükségképpen. Alapvetően, ez nem is nagyon fontos.
Mit gondol, hol lesz a cseh irányadó kamat csúcspontja? Hogy érzi, mikor kezdhetik el megint csökkenteni a kamatokat? Korábban, mint a régióban másutt?
Azt hiszem, közel vagyunk a csúcshoz, de további enyhe emelkedés a kamatokban nem kizárható. A további változások a CNB kamataiban szigorúan az új adatoktól fognak függni, és hogy hogyan ítéljük meg őket. Tartok tőle, hogy a kamatok hosszabb ideig maradnak magasak, mint kezdetben gondoltuk, egyebek közt az európai geopolitikai feszültség fokozódása és az ehhez kapcsolódó bonyodalmak miatt, különösen az energiahordozó termékek területén.
A régióban a cseh infláció a legmagasabb, változhat ez az év folyamán? Közös tényezők okozzák az inflációt a régióban, vagy egyediek?
Számos oka van, amiért a Cseh Köztársaságban van a legmagasabb inflációs ráta a régióban. Az első, és véleményem szerint a legfontosabb, módszertani jellegű. Más országoktól eltérően nálunk a fogyasztói árindex tartalmazza a tulajdonosok lakta otthonok költségét, és a súlya viszonylag nagy, több, mint 12 százalék. A legutóbbi adatra tekintve - januárban 9,9 százalék volt az éves infláció - azt láthatjuk, hogy ez az egy tétel a felelős majdnem két százalékpontért. Az eurózónában és az EU egészében használt harmonizált árindex (HICP) egyáltalán nem tartalmazza ezt a tételt.
Ezen felül, az előző kormány úgy döntött, hogy 2021 novemberében és decemberében nem vet ki áfát az energiára - a gázra és az áramra. E hónapokban ez az infláció csökkenéséhez vezetett, majd logikusan meredek emelkedéshez januárban, amikor ez a könnyítés már nem volt érvényben. Ugyanakkor, már régóta a Cseh Köztársaságban a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta az egész EU-ban. Az üres álláshelyek száma régóta meghaladja a munkára jelentkezőkét. A 2015-2021-es időszakban a bérnövekedés markánsan magasabb volt, mint a munkatermelékenység növekedése. Továbbá, az ingatlanárak növekedése az utóbbi években jóval az átlagos felett volt.
Mindez hozzájárul az erős inflációs nyomáshoz. Azonban ha korrigáljuk a mérési módszertan különbségeivel, mondhatom, hogy a cseh infláció nem fundamentálisan különböző a szomszédos országokétól.
Számít a kereslet további emelkedésére, ahogy kifut a pandémia? A régió egyes részeiben már lassul a növekedés, a magasabb kamatok hozzájárulhattak? Nem öli meg a monetáris szigorítás a növekedést? A kormány is harcba kezd az infláció ellen, és a CNB lépései hatékonyak?
Becslésünk a cseh reál-GDP idei növekedésére 3 százalék. Így a keresletben nagyon mérsékelt növekedést várunk, és a gazdasági teljesítmény fokozatos visszatérést a pandémia előtti szintre 2022-ben. Ebben a tekintetben a Cseh Köztársaság a V-4-es szomszédok és az EU-átlag mögött jár. Ez főleg a gazdaság struktúrájának betudható. A Cseh Köztársaságban átlag feletti az autóipar részesedése, ami, mint tudja, nem a legszebb napjait éli, főleg az alkatrész-ellátás fennakadásai az elektromos járművekre való strukturális átmenet miatt. Az energiaárak drasztikus emelkedése a más termékek és szolgáltatások iránti kereslet csökkenéséhez vezet (a becslésünk a Cseh Köztársaságra 2-3 százalék), ami tovább gyengíti a keresletet. Még így is a reál-GDP mintegy 3 százalékos növekedésére számítunk, ami nagyjából megfelel a cseh gazdaság jelenlegi növekedési potenciáljának. Emiatt a monetáris politika önmagában nem öli meg a gazdasági növekedést. A cseh kormány eddigi döntése, hogy nem avatkozik közvetlenül a kiskereskedelmi árakba, mint más V-4 országokban láttuk (például az áfa csökkentése Lengyelországban és egyes árak rögzítése Magyarországon és Szlovákiában). Személyesen azt gondolom, hogy ez a helyes megközelítés. Fájdalmasabb, de gyorsabban véget vethet az inflációs hullámnak, és a közpénzügyekre is kisebb terhet helyez.
A korona sokat erősödött a múlt év óta, nem túl erős a gazdaság számára? Van olyan szint, amelyen nem kellene túlhaladnia? A múltban Csehországban árfolyamküszöb is létezett, van rá esély, hogy visszatér?
A korona erősödése segít hűteni az inflációs nyomást. Február 24-ig ez összhangban volt az euróval és az USA-dollárral szembeni jelentős pozitív kamatkülönbözettel. Sajnálatosan, ami Ukrajnában mostanában történt, az véget vetett ennek a trendnek és visszahúzta a koronát. Március 4-én, pénteken bejelentettük a devizapiaci intervenciók kezdetét, hogy visszafogjuk a túlzott árfolyam-ingadozásokat és a korona gyengülését. A geopolitikai feszültségek következtében így most bizonyosan nem kell attól félnünk, hogy a következő időszakban az erős korona ártana a gazdaságnak.
Van esély, hogy Csehország eurózóna-csatlakozási céldátumot határoz meg a közeljövőben? Jobb helyzet lenne, ha most euró lenne a fizetőeszköz, nem korona? Tíz év múlva még mindig koronával fizethetek majd a sörömért Brnóban, vagy euróra lesz szükségem?
Az utóbbi tíz évben semmi nem változott ezen a téren. A lakosságot, és mindenekelőtt a politikai színtért, Csehországban hidegen hagyja az euróövezeti csatlakozás. Az emberek bizalma a koronában erős. A CNB az infláció-célzásban sikeres. Ha ma eurónk lenne, valószínűleg hasonlóan boldogulnánk, mint így (tekintsük csak Szlovákia esetét). Tehát úgy gondolom, hogy tíz év múlva is cseh koronával fizetünk majd a cseh kocsmákban.
(Kérdéseinket még az orosz-ukrán háború kitörése előtt tettük fel, a válaszok azonban frissek.)
Korábbi interjúnk a lengyel jegybank elnökével itt olvasható.
